TURBOLYA
Barkóba, Turbolya és Áfonya három testvér, három kislány. Egy telephelyen születtek, ott nevelkedtek. Miután Áfonyát baleset érte az egész kupac az Egyesület gondozásába került.
Oltási programjukat megkezdték, chippesek, féreg hajtottak, ivartalanítás után gazdát keresnek!
Szia! Rövid Turbolya jellemzés (igaz, egyelőre nem sokat tudok róla, de van néhány dolog, ami ennyi idő alatt is szembeötlik):
1. Üzembiztosan szobatiszta. (Ezt vajon hol tanulhatta?) Mondjuk ma reggel pont bekakált, de előtte kb. 5 percig nyüszögött, hogy ki akar menni, én meg pont a zuhany alatt álltam, így nem tudtam kiengedeni. Aztán amikor kijöttem a fürdőszobából, rögtön a tett színhelyére vezetett. 
De ez tényleg az én hibám volt, minden ügyét az udvaron intézi. Nincsenek balesetek sem.
2. Minden embert nagyon szeret. De tényleg. És nem feltétlen azért, mert még kölyök, egyszerűen ott kell lennie, ahol ember van. A legjobb, ha fizikai kontaktusban lehet velük: mindneképp hozzájuk kell érni valahogy.
3. Meglehetősen karakán kis kutya. Még egyszer sem láttam, hogy úgy igazán, kölyök módjára megijedt volna Samutól. Jó, Lucától már igen, de az a helyzet, hogy Luca nem válogat, ő nem hisz abban, hogy a kölyök kutyának mindent lehet, ha nem tetszik neki valami, pont úgy csap oda, mintha egy felnőttről lenne szó. De ilyenkor sem úgy ijed meg, mint Rudi tette, hogy szépen összehúzza magát, majd alázatosan próbálja kiengesztelni, hanem inkább csak hátralép egyet és nézi felcsapott farokkal. Erre mindenképp figyelni kell majd. Nemcsak a leendő gazdának, de akár a következő ideiglenesének is, könnyebb most kezelni ezt, mint később, ha ebből esetleg probléma lenne. Lehetne mondani, hogy legyen inkább egyedüli kutya, de szerintem még kicsi és bőven mederbe lehet terelni ezt is.
Szóval, fontos lenne, hogy majd egy igazán következetes gazdát válasszatok neki.
4. Persze, mint minden terrier, ha megtalálod a megfelelő motivációt, nagyon tanulékony. (az meg már megint gazda kérdése, hogy mennyire lesz szabálykövető). Szerdán este már egészen világos volt neki, hogy hogy kell kézjelre leülni és ma reggel már a kézjel nélküli utasításra is ment neki.
A póráz lényegét nagyjából 3 perc alatt megértette.
5. Kajában egy kicsit válogatós, ezek szerint még sosem volt igazán éhes. (Ez mondjuk látszik is rajta, nagyon cuki hordó hasa van. 
) Az mondjuk azért egy kicsit felháborít, hogy az Orijen 6Fish neki nem ízlik… bezzeg a konzervek, valamint a nem kifejezetten kutyakaják mennek. (Lucáék nyers koszton élnek, és neki is szoktam adni kis husit, zöldséget, gyümölcsöt; imádja.)
{tab=Turbolya blogja- lentről felfelé olvasandó…}
—-
Kedves Naplóm! Ma volt az eddigi legeslegjobb séta. Mert, képzeld, ma szép sunyiban lekerült rólam a póráz. Először észre sem vettem, mert úgy tudom már, meddig mehetek, meddig ér az a hülye glexi vagy flexi vagy mi a fene, hogy ahogy elértem a határértéket, azonnal visszafordultam. Aztán legközelebb véletlenül felfedeztem, hogy messzebb is mehetek, akkor meg úgy megörültem, hogy rögtön visszaszaladtam szólni, észrevettem ám a lehetőséget, és mielőtt útra kelnék, kérek útravalót. Tyuhú, nagyon klassz volt Fejezdmábesamut rendesen megkergetni. Lucát is kergettem volna, de az olyan gyors, hogy azt nem is gondoltam volna, amilyen kerek popsija van. (Remélem, ezt nem olvassa, mert akkor megint kapok. 
)
Vacsinál meg jelzésértékkel nem ettem meg a tápot, mert most már elegem van ebből a hátrányos megkülönböztetésből, hogy mások bezzeg husit kapnak, meg csontit, meg minden ilyet, ami finom, nekem meg csak táp jár. (persze, ez nem igaz, azért ő is szokott feltétet kapni) És ezután már nem is szégyellem magam amiatt, hogy reggel megint a szőnyegre csináltam. (hja, kisbarátom, azért nem szégyellni kell magad, hanem elgondolkodni rajta és többé nem csinálni ilyet.)
—–
PS: Persze herberta megint halálosan aggódott, amikor itthon kellett hagynia kitéve az elemeknek, de amikor meglátta, hogy felveszem a csillagvizsgáló pozíciót, megnyugodott és elment békével dolgozni.
—-
Kedves Naplóm! Ma megint volt egy első, méghozzá az első hó. Először azt hittem, nem jól látok, meg különben is mi ez, meg hideg is volt, de aztán láttam, hogy a két felnőtt hogy örül neki, úgyhogy először csak úgy tettem, mintha, de aztán már én is élveztem a benne ugrálást, hempergést és szaladgálást. De főleg a hókotrást. Azt ugye úgy kell, hogy bedugom az orrom a hóba és aztán tolom magam előtt amíg csak lehet. Na, ez tényleg jó vicc volt.
Csak a hidegtől jobban elfáradok, úgyhogy most megyek is lefekszem aludni egyet még vacsi előtt.
—-
Kiderült, hogy Lucával is lehet játszani. Igaz, elég sajátos szabályok szerint, de azért meg lehet szokni.
——
Kedves Naplóm! Ma csak nagyon röviden írok, mert még mindig remegek. Csőbe húztak ugyanis. A két buflák. Az úgy volt, hogy amikor ma hazajöttek a munkából – na nem a két ló, azoknak az a munkájuk, hogy rám vigyázzanak és okítsanak az élet nagy dolgaira – olyan lendülettel rohantak a gépjármű felé, hogy engem is elkapott a hév, és csatlakoztam. Aztán mielőtt végig gondolhattam volna, már be is ugrottam abba a ládába. Ami aztán elindult alattam. Még jó, hogy bemászhattam herbera ölébe, de ő meg folyamatosan attól tartott, hogy megint az ölébe fogok csurizni. De ez a csúfság mégsem esett meg, köszönhetően a lélekjelenlétemnek. A mikor véget ért a nagy utazás, a két majom majdnem hogy kinevetett, mert szerintük ez semmi nem volt, mert kb. 12 métert haladtunk csak előre, és mindössze ugyanennyi másodpercig tarthatott, de szerintem itt valami tévedés lesz, vagy esetleg tér-idő kontinuum szakadás. Most megyek és átértékelek mindent.
P.S.: szakszervezet ügyben még nincs előrelépés, de fontolgatom egy kollektív szerződés megkötésének kezdeményezését, csak nem ma.
——
Kedves Naplóm! Most megmutatom neked a kincseim rejtekhelyét, ahol – emberi számítás szerint – a két bufflák nem férhet hozzájuk. Íme:
Ott van mögöttem. Nagyon fontos dolgok vannak ott: egy labda, egy rágókötél, egy már megkezdett mamusz, egy gumicsont és egy boríték, benne valamivel, amiről már sosem derül ki, hogy mi volt. Biztos nem volt fontos, mert herbera ezért nem kiabált.
Fejezdmábevel egész jó barátságba keveredtünk, de azért előle is meg kell védeni a titkos raktárat. Nézd:
Az egri asszonyok sem lehettek elszántabbak nálam.
Igaz, van, amikor vesztése állok, főleg fejügyileg:
De akkor sem adom fel, ha ilyen félelmetes fogsorral támadnak:
Ilyenkor ezt kell tenni:
De hogy mindenki lássa, csak viccelünk, néha beleröhögök a kamerába:
Csak hogy jobban tudjátok értékelni a bátorságomat, mutatom az arányokat:
Én is itt vagyok ám a képen, ott jobb oldalt, lent.
Nna, ez a dinka a haverom:
——-
Kedves Naplóm! Vajon létezik kutya szakszervezet? Ezt muszáj lesz kiderítenem, mert ahogy itt beszélnek az emberrel, és a javadalmait csökkentik, az szerintem törvénybe ütköző. Tudod, mi volt most is? Hát, úgy kiabált velem, mintha megérdemelném. Holott csak az volt, hogy beledugtam a buksimat a bögréjébe, amit otthagyott – hangsúlyozom ő, tehát szerintem ez az ő hibája – a dohányzóasztalon. Az már csak plusz bónusz volt, hogy találtam benne egy kis tejcsit, amit PERSZE, hogy nem hagyok ott. Amikor elkezdett kiabálni, nem is hallottam rendesen, mert visszhangzott odabenn minden, így azt hittem, hogy a két kolléga csinált már megint valamit, de amikor egyre közelebbről hallottam a zajt, kezdett gyanús lenni, hogy most KIVÉTELESEN velem lehet a baj. Úgyhogy gyorsan kihúztam a bukóm onnan és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és az mind mások hibája. Innen az új nevem: I. Egetverő Arrogancia.
Ami meg az elvonásokat illeti, a mai séta alatt pl. hiába szaladtam állandóan vissza és ültem a lába elé, nem kaptam érte fizetséget. Azt mondták, hogy ez csak átmeneti megszorítás, meg hogy otthon maradt véletlenül a táska, de nem tudom, mit gondoljak.
Na, mindegy, most megyek, kiderítem ezt a szakszervezeti kérdést. Majd jelentkezem, ha lesz valami eredmény.
——
Jelentem, a galambért valóban eljött a gazdája, és tényleg nagyon örült neki. Azt mondta, hogy eddig minden reptetés után érte kellett menni, de már egyre közelebb kerül elő Gödöllőhöz.
——
Kedves Naplóm! Ezt nem fogod elhinni, ahol most lakom, mindig történik valami. Tegnap pl. a délutáni nagy erdei séta után, amikor hazaértünk, herbera azt mondta, hogy naakkormostnagyszellőztetés, kitárta a hátsó bejárati ajtót és a terasz ajtót és még kint maradtunk egy kicsit az udvaron. Majd amikor bementünk, mindenki lefeküdt a helyére a jól megérdemelt pihenését tölteni, amikor egyszercsak herebera megmerevedett. Ugyanis észrevette, hogy a szellőztetés ideje alatt beszökött a nappaliba egy GALAMB! Ott ült a karnison. Háh, ez meg úgy néz ki, fél tőlük. (Jah, egészen olyan volt, mint a Twin Peaksben az a jelent, amikor Laura Palmer anyja egy fehér lovat vél látni a nappliban. Óóó, bárcsak ló lett volna…) Azt látnod kellett volna, milyen óvatosan nyúlt a telefonért, esküszöm, a keze megnyúlt vagy 3 m-esre, csak hogy ne kelljen megmozdulnia, nehogy a galamb felszálljon és/vagy lekakálja a falat/függönyt. Na, szóval, segítséget hívott és amíg megérkezett az elsősegély, pánikszerűen elaludt mindneki. No, de hogy rövidre fogjam, az elsősegély megfogta a galambot, volt rajta gyűrű, abból kiderült a gazdájának a telefonszáma, úgyhogy jól felhívta őt. Kiderült, hogy ez a Kolumba gödöllői lakos, csak egy kicsit dinnye és soha nem talál haza. És a gazdája nagyon-nagyon örült, hogy megvan és ma délután jön is érte. (Legalábbis nagyon remélem, mert én ugye félek tőle, nem is tudom hol tartani, a két galambászó ismerősöm meg azt mondta, hogy nekik ilyen galamb max. levesnek kellene.)
Na, mit szólsz, mik vannak, mi?
P.S.: a sétákat nagyon évezem, csak azt nem, hogy rajtam van az a hülye póráz. Sokkal jobb lenne Fejezdmábet hajkurászni, de azt mondják, hogy azt még nem lehet, mert még a végén én is úgy járok, mint az a tyúk a nappaliban.
——
Fociztunk délelőtt egy kicsit.
Amikor végre elfogadta a tényt, hogy nem tudja akkorára nyitni a száját, hogy abba a labda beleférjen, elkezdte a buksijával terelni. Kiváló treibballos kutya lehet belőle. 
Engeszteli Fejezmábet:
——
Kedves Naplóm! Megfigyelési hadműveletem végre eredményt hozott! Nagyon súlyos dologra jöttem rá, nem is tudom, beavassalak-e. Hmm. Inkább elmondom, mielőtt végleg belém szorulna, aztán meg elég hülyén néznék ki. Szóval, arról van szó, hogy herbera szokott mérges is lenni. Ma pl. kétszer is az lett, egyszer miattam, egyszer meg Fejezdmábe miatt. Igazából Fejezdmábere is miattam lett mérges, de ezt most hagyjuk. Az első eset kapcsán kicsit igazságtalanak éreztem a haragját, mert egyrészt nem volt egyértelmű bizonyítéka arra, hogy azt a labdát, amire rálépett és majdnem hanyatt vágta magát, én helyeztem el a ház stratégiai pontján, másrészt meg ő prédikál mindig arról, hogy a dolgokat vissza kell tenni oda, ahonnan azt elvettük. Nos, én úgy emlékszem, hogy onnan vettem el. A másik meg az volt, hogy végre ma nem voltam Zsákos Frodó és a saját lábamon sétálhattam. Aztán az volt, hogy jött szembe egy nagy kutya, aki szerintem rasszista volt, mert úgy nézett, úgyhogy jól meg kellett ugatnom. Aztán amikor az a nagy bumszli rámmordult, Fejezdmábe megverte. Pedig állítólag nem is szeret. Úgyhogy herbera elkalapálta szegény Fejezdmábet, én meg utána hiába próbáltam neki megköszönni, hogy megvédett és falazott nekem, nem akart már velem szóba állni. És azóta sem. 
Ja, megvolt ma az a nagy fotózás, de mivel mindössze három másodpercen át volt megfelelő fény ehhez, lett kb. ugyanennyi használható kép rólam, és egy csomó olyan, amin szerintem fel lehetne ismerni, csak kéne valami jelmagyarázat hozzá.
Beállított az avarba, hogy látszódjak. Mondjuk azt nem tudom, mit akar ezzel mondani.
——
Kedves Naplóm! Ez a harmadik napom és ilyen még nem volt! De szerintem egy kutya életében sem. Képzeld, bezsákoltak! Na, hogy jobban érthető legyen, azt mondták, hogy ma mehetek én is sétálni, de mivel herbera olyan parás, és azt mondta, hogy oltási szegénységben szenvedek, ő meg nem akarja, hogy véletlenül beteg legyek, ezért betett egy hátizsákba és onnan nézelődve sétáltam! Becsületére legyen mondva, akkor is kitartott az elmélete mellett, amikor már nagyon nehéz voltam neki. Szóval, tök jó volt, de jobb lenne, ha inkább mehetnék én is gyalog. Mikor hazaértünk, azt mondta, hogy legközelebb nem csinál ilyet – persze nem ezekkel a szavakkal, ez csak eufemizálva hangzott így – és inkább hallgat az érthetetlenül beszélő férfire, aki egyébként végigröhögte a kétórás sétát. (Ja, tényleg röhögött, bezzeg fényképet egyet sem csinált.) De meg kell mondjam, nagyon jól passzoltam a hátizsák szép piros színéhez! Azt hiszem, ezt fel kell dolgoznom és ezt legjobban alvás közben lehet, szóval jó éjszakát.
P.S.: azért a fél szemem rajtatartom az eseményeken.
——-
Turbolya is kezdi megtalálni a hangját. Azaz azt nem, tegnap este ugyan próbált csatlakozni az airedale kórushoz, de nem ment neki a vonyítás. (pardon! éneklés)
—–
Kedves Naplóm! Második nap, a megfigyelés folytatódik. Eddig semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy tegnap megjelent egy férfi, aki teljesen ismeretlen nyelven karattyolt nekem, így jobbnak láttam szépen leülni elé és áhítattal bámulni rá. Ilyeneket véltem érteni, hogy gúúúdgörl. Miiii???? Áh, nem értem én ezeket, miért nem lehet ugyanúgy beszéli?! Újabb nevekkel gazdagodtam, így pillanatnyilag a teljes nevem: Turbolya Turbótibiturbó Pocakhontas Gömbi von Schwarz. Nem tudom, talán a kreativitásukat inkább a táplálásom terén kellene kiélniük, ugyanis szerintem a tágulási tartályom nincs rendesen megtöltve. Igaz, ma reggel marha fincsit kaptam (tonhal + reszelt alma + zabpehely; érdekes, hogy eddig még a legfinnyásabb kutya is odavolt érte, nem is értem, miért). De amikor jeleztem, hogy nekem még kéne, mert kicsi vagyok, és növésben lévő egyed, aki rengeteg energiát igényel, egyszerűen úgy tettek, mintha meg sem hallották volna. Na, ennyit az asszertivitásról, legközelebb szerintem inkább simán csak hisztizni fogok.
Jah, meg van még egy dolog, amit nem értek. Mi a fenének kell akkora hűhót csapni, ha az udvaron végzem el a dolgom?! Ez tök természetes, nem? Legalábbis nekünk, kutyáknak az, mert az figyeltem meg, hogy az emberek bezzeg a házban csinálják. Pfúj! Azzal takaróznak, hogy az egy erre a célra dedikált hely. Na persze!
Amúgy egy kicsit gyanús, hogy Fejezmárbet és Hagydmábéként nem is úgy hívják, tegnap legalábbis másként szólították őket és arra eggyel jobban hallgattak, mint az imént említettekre. Egyelőre nem törődöm velük, szerencsére már ők sem velem. A játékaimat azért szeretnék eltulajdonítani, de én olyan fifikás vagyok, hogy behordok mindent a dohányzó asztal alá, ott úgysem férnek hozzá. (Heh, majd meglátod, csacsi lány! )
Majd jelentkezem, ha történik valami érdekes. Hétvégén állítólag fotózni is fognak, ami nem tudom mi, de azért várom.
——
Kedves Naplóm! Megérkeztem. Turbolya vagyok, de gyanítom, hogy Turbótibiturbónak fognak hívni, hiába vagyok lány.
Indításnak belepisiltem Herbera ölébe, mert jobbnak láttam így cselekedni, amikor megjelentek a házi kutyák. Azt hiszem, Hagydmárbékénnek és Fejezdmábenek hívják őket.
Majd meglátjuk, leszünk-e haverok, most mindenesetre szóltam nekik, hogy engem ugyan jobb, ha békén hagynak. Azt hiszem, most lefekszem. Jó éjszakát.
(fekete kutyát este, házban fényképezni????? pfffffff)
{tab=Videó}
Tel: 06-30-944-29-19 vagy piliskutya@gmail.com