RÓKAVÁRI RUDI
Sziasztok!
Rókavári Rudolf vagyok, bár akinél most lakom, azt mondta, ha így folytatom, könnyen áttörzskönyveztet Nicolas Basqui S(z)arkozynek. Én meg mondtam neki, hogy csúnyán beszélni nem szép dolog.
Szóval, képzeljétek, egy rókavárban születtem és ott laktam a mamámmal és a tesóimmal, de azt mondják, hogy nem úgy tűnik, inkább olyan, mintha egy úri kanapé kutya lennék. Persze én mindent meg is teszek, hogy ez így legyen. Mármint hogy kanapén lévő kutya legyek. Csak hogy érthető legyen, nem azért akarom én a kanapén tölteni az időmet, mert az olyan jó, hanem azért, mert ezt látom a két wookietól, akikkel együtt lakom. Szerepmodellre meg mindenkinek szüksége van, hogy jól helyt tudjunk állni az életben. Csak hát ez a házigazda nem nagyon akarja ezt elfogadni, arra hivatkozik, hogy majd az új otthonomban eldöntik, használhatom-e rendeltetésszerűen ezt a bútort. Ezt meg ezt én nem akarom elfogadni, úgyhogy majd meglátjuk, ki az erősebb.
Azt mondják nekem az ide járó emberek, hogy nagyon szép kutya vagyok, ezen mondjuk annyira nem csodálkozom, mert fiatal korom ellenére rendkívüli jártasságra tettem szert a szempilláim rebegtetésében. A főbérlő ezt is egy csúnya szóval szokta jellemezni, én meg lassan megszokom, hogy eléggé szabad szájú. Mondjuk akkor rendes, amikor véletlenül besikeredik a házba a pisi, mert azt mondja, hogy még kicsi vagyok és különben is, honnan tudhatná ő, hogy a rókavárban mi volt a szokás, meg hogy amikor a wookiek kicsik voltak (piha, hiszi a piszi, hogy azok ketten kicsik is voltak valaha), ők is ezt csinálták, és lám, ők is megtanulták, hogy az ilyen ügyeket kint kell intézni, szóval nem egy megoldhatatlan feladat. Egyébként is szoktam szólni, ha ki kell menni, csak valamikor egy kicsit későn és kicsurog, mielőtt kiérnénk. Na, de több hibám tényleg nincs. Jó, jó, egy kicsit beszédes vagyok és szoktam kaját lopni, de a főbérlő már elkezdte elmagyarázni a kulturált együttélés alapvető szabályait. Én cserébe átrágtam magam az Illik tudni című, erre vonatkozó ismeretterjesztő anyagon. Csak hogy jobban haladjunk a tananyaggal. Állítólag még erre a kérdésre is vissza fogunk térni.
Egyedül nem szeretek lenni, olyankor először csendesen sírdogálok, de szerintem ezt olyan halkan csinálom, hogy nem hallják meg, így inkább felhangosítom magam, biztos, ami biztos. A főbérlő meg valószínűleg süket, mert a két wookie már rég ott van mellettem, megnézni, hogy mi a baj, de ő még sehol. Érdekes módon, amikor abbahagyom, kisvártatva megjelenik és megdicsér.
Egyszer le is sittelt, pedig akkor tényleg tök ártatlan voltam. Azt mondta, ezt hívják kennelnek és jó lenne, ha megismerkednék vele. Hát én nem akarok!
Néha megtépkedem a virágokat, mert szerintem rettenetes veszélyt jelenthetnek mindenkire, ha nem tartjuk őket kordában, de az a rigolyás ilyenkor is rám szól. Arról nem volt szó, amikor ideköltöztem, hogy itt szinte semmit nem lehet csinálni.
Képzeljétek, már tanulni is elkezdtem, mert egyesek szerint rendkívül fontos, hogy az alapvető kutya tudományokkal tisztában legyek, hogyaszondja: gyereide meg üüüüül és fekszik. Ez jó móka, mert kapok cserébe finomságokat. Van még mit finomítani, de hát Róma sem egyetlen nap alatt épült fel, ugyebár.
A két wookie közül a Sámuel nevezetűt nagyon szeretem, ő nagyon türelmes, Luca meg … Hát, valószínűleg ott rontottam el, hogy bele akartam enni a tányérjába. Ő meg épp diétázik, tehát szerinte úgyis olyan keveset kap, hogy azt már nem tudja még velem is megosztani. Hja, a nők meg az állandó fogyókúrájuk… De azért őt is szeretem, vele szumósat szoktunk játszani. Más wookiekkal és kutyákkal még nem találkoztam, de láttam már közelről rigó fiókát, csak a főbérlő persze már messziről óbégatott, hogy naaztaztánmegnepróbáldmertkirázlakagatyádból, mintha nem tudná, hogy a sas nem kapkod legyeket, és egyszer láttam egy macskát is, de akkor meg a wookiek úgy elkezdtek ugatni, hogy a gatyámba szállt a lélek és inkább beszaladtam a házba.
Summa summarum várom azon remek humorérzékkel rendelkező, következetes gazdi jelöltek jelentkezését, akik egy életre szóló kapcsolatot szeretnének létesíteni egy magamfajta szép és okos Rudolf kutyával.
“Igen, elkísérte őket és ráadásul ott találkozott még 3-mal, köztük egy kölyökkel is. Jó hamar egymásra találtak, őrült kergetőzésbe kezdtek, olyan helyesek voltak, hogy csak na. Lassan azonban azt fogja gondolni, hogy rajta kívül minden kutya wookie. 🙂
Egyébként szinte teljesen feloldódott, ráadásul már Luca is játszik vele, úgyhogy majdnem teljesen kerek a világ. De ma az is kiderült, hogy cukorból van, semmi esetre sem akart kimenni az esőbe, szigorúan a tető által védett területen pisilt. 🙂
Nagyon tüneményes, és tényleg vág az esze. Már simán ül és fekszik kézjelre, holott még csak két napja kezdtünk ilyesmit tanulni. Szuper kutyus lesz belőle, ha a jövőbeli gazdija szán majd erre (is) időt. “
Telefon: 06 30 944-2919
E-mail: piliskutya@gmail.com