„Ilyen világot szeretnénk mindannyian!”
Tegnap nézegettem ismerőseim bejegyzéseit a facebookon, és feltűnt egy videó, ami sokaknak tetszett és sokakat késztetett hozzászólásra. A videó az emberiességről, a mások segítéséről szól, arról, hogy mennyire kevés dolog is kellene ahhoz, hogy a körülöttünk lévő, rohanó világ kicsit jobb legyen. És sokszor a segítség alig kerül valamibe. Csak odafigyelés kell, az, hogy nyitott szemmel járjunk, hogy ne csak mindig mindenki a saját „nyomorával” törődjön, hanem másokat is észrevegyen. Mert ha észreveszed és a szemébe nézel, akkor ő már hálásan fog visszanézni.
Ha érdekel Titeket a videó, akkor megnézhetitek ezen a linken.
A mi filozófiánk évek óta ez: mindenkinek csak egy kicsit kellene munkálkodnia a köz érdekében és sokkal szebb lenne a világ. 2011. az Önkéntesség éve volt. Ti észrevettetek bármi változást? Mert mi sajnos nem. Hogy az állam jobban támogatná a civileket? Ha lehet még jobban megnehezítik a munkánkat. A mi területünkön, az állatvédelem „címszó” alatt lassan elfogynak a szorgos hangyák. Mert feladják…
Néha mérhetetlenül elkeserítenek a sorsok és az életek, amivel szembesülök.
Elkeserít, mikor a segítség, amit nyújtani tudok annyi, hogy a hideg októberi esőben kimegyek egy kétségbeesett családhoz, ahol a három saját kutya mellé egy kis tacskócsalád is beköltözött a kertbe. A kicsik bőrig ázva, dideregve bújtak a kabátom alá, a mama csóvált, pacsit adott, beledőlt a símogató kezembe. Látszott, hogy ember közelében élt eddig is, mégis hogy kerülhetett a 10-es út forgatagába az alig totyogó kiskutyáival? Fotó, sírás a neten, ezer hirdetés és mire jött a segítség, az egyik kicsi eltünt…A mama Cosmo, a megmaradt kölyök Bacardi Cola.
Elkeserít, amikor három, 1 napos kiskutyát találnak még élve egy szemétdombon egy zsákba kötve (!) Miért a szemétdobra? És miért élve? Más felelőtlensége miatt miért ezeknek a picurkáknak kell szenvedniük? Erre egyszerűen nincs mentség és nincs bocsánat.
Már ismerhetitek őket: Remény, Csoda és Azéris (becenevén Jusztis 🙂 ) már három hetesek. 🙂 Kinyílt a szemük, cuppoknak, 
nyüfködnek, kezdenek játszani, vakkantgatnak. Élnek, elevenek, tejszagúak, puhák. Nekik szerencséjük volt. Ehhez persze az kell, hogy egyik csapattagunk 3 óránként cumiztassa, pisiltesse és felügyelje őket. Nőnek és egészségesek lesznek. És nekik nem lesznek utódaik, akik adott esetben erre a sorsra juthatnának. Baba-naplójukat itt olvashatjátok.
Ma is többször csörgött a telefon… Kutyát találtak itt, kutyát találtak ott. Papírdobozban az út szélén két kölyköt, egy háromlábazót az erdőszélen, egyet, mely szimplán a betonon fekszik két napja és nem mozdul el onnan két métert sem. Segítsünk, segítsünk, nem tudják elhelyezni szegényt, négy van otthon, nem fér el már az ötödik. És acsak annyit tehetünk, hogy mély sóhajjal valljuk be, hogy kimerítettük az összes tartalékunkat. Hónapok óta sejtettük, tudtuk, hogy eljön ez a nap, próbáltuk odázni, húzni az időt, hogy még ő, mert kölyök, meg ő, mert balesetes, nekik bele kell férniük a már nem létező keretbe, de most itt a vége. Se pénz, se paripa, se fegyver. Tanácsot tudunk adni jó szívvel, de sajnos semmi egyebet.
És még így, a vége után eggyel is van olyan szituáció, amikor nem lehet azt mondani, hogy nem tudunk mit csinálni.
Tegnap éjjel egy családi ház kertjébe menekült be egy elhanyagolt szőrű, pincsi szerű vemhes kiskutya. Mire reggel rátaláltak, világra hozta kölykeit. A csupasz földön feküdtek, a mama teljesen átfagyva. Kis kiflibe gömbölyödött össze és próbálta melengetni a kicsinyeit. Szerencsétlen próbált gödröt ásni, de nem találhatta a helyét, mert látszott, hogy még ellés közben is ide-oda mászkált és végül elől a kerítés tövében telepedett le. Hátul a kertben találtunk egy halott kölyköt és arrébb egy magzatburkot.
Egyelőre egy védett fáskamrában tudtuk elhelyezni a kis családot, pokrócot, élelmet kapott a mama. 
Osztunk, szorzunk, és biztos, hogy találunk valami megoldást, mert valaki csak megszánja őket és beengedi a lakűsűba, ahol melegebb van, de sajnos innen még messze a Boldog Kutyaélet. Etetés, oltások, majd később ivartalanítás.
Minden ilyen eset újabb és újabb kérdés elé állít minket: tejpótló kell – miből? oltani kell, ivartalanítani – miből? balesetes kutyát műttetni kell – miből? Hetente több ivartalanításos, balesetes műtétes. Oltásos, parazitamentesítős, chippezős, életbentartós. Állatorvosi költséges, röntgenes, laboros. Etetős, speciális tápszeres, vitaminos.
Ja, és szemedbe nézős, sírós, pacsit adós, könyörgős, odabújós! És még hány mellett kell elmenni úgy, hogy elfordítom a fejem, mert nem tudok segíteni.
Tudjuk, hogy miközben ezt a levelet olvasod, több ezer (!) jószág hal meg Magyarországon az Ember miatt. „Jó, elegem van, nem akarok tudni róla, van annyi baj a világban!” Neked lehet, hogy más fontos. Rendben, elfogadjuk. De ha valamiért minket választasz, kérjük, segíts!
Pilis-Budai Kutyamentők Társasága Egyesület
CIB Bank: 10701427- 49914203-51100005
Előre is köszönjük a segítséged!
Pilis-Budai Kutyamentők
2011.11.23.
(Nem célunk végeláthatatlan továbbküldözgetős e-mail dönpinget indítani, ezért kérjük csak december 10-ig küld tovább, utána már ne!)
Pilis-Budai Kutyamentők Társasága Egyesület
CIB Bank: 10701427- 49914203-51100005
Levelezési cím: 2086 Tinnye, Pf. 6.
https://pilisbudaikutyasok.hu
piliskutya@gmail.com
30-944 2919
