HÓPOFI
Sziasztok!
Én vagyok Hópofi ( a jópofi),
egy gyönyörűséges fehér kandúrbandi.
Sajnos valami történt a bal mellső lábammal és mire jó emberek megtaláltak és orvoshoz jutattak, már nem lehetett meggyógyítani, a doktorbácsi amputálta. Tudom, ez elsőre nektek, embereknek rémisztő lehet, de higyjétek el, én nagyon jól érzem magam így is. Nagyon hamar rájövök ám, hogy mit hogy kell csinálni ebbe az új helyzetben, és nem is olyan sokára én is ugyan olyan ügyes leszek, mint négylábú társaim. Főleg, ha végre leveszik rólam ezt a rucit. Már csak azért is, mert én kéket kértem, az jobban ment volna a szemem színéhez. Életvidám , nagggggyon bújos, iszonyúúúúúúúúúúúúúúúúúan dorombolós cicus maradtam a történtek ellenére is. Na szóval ott dekkoltam pár napig az állatorvosnál, mire végre úgy döntöttek, hogy hazamehetek. Illetve nekem sajnos még olyanom nincs, de egy kis csapat mostantól azon dolgozik, hogy nekem, a majdani Nagy Fehér Kandúrnak megtalálja az ÁLOMGAZDI-t. Addig albérleteskedem. Jut is eszembe! Nem küldhettetek volna valami tapasztaltabb kétlábút értem? Egy kezdő macskást szabadítottatok a nyakamra! Elég béna, bár naon igyekszik. Ha kérem, hogy vegyen fel, akkor ilyen: jajjistenemelnetörjön stílusban emelget. Megszántam, szóltam neki, ha leül, akkor majd én beleugrom az ölébe és kényelmesen simizhet. Erre már olyan jól betanítottam, hogy biztos lehet benne, ahogy leül, én ott termek és már huppanok is. Ja és hát nehogymá assziggye, hogy csak úgy abbahagyhatja a simizésemet! Rögtön mancsolok a kezére és finoman húzom magamhoz. Na meg amikor elhozott? Biztonságba helyezett, adott inni, meg labdákat és el is robogott. Hát naná, hogy a legfontosabbat elfelejtette. Nem tett ki nekem almot. Mire visszaért már toporogtam rendesen. Bűnbánó pofával pótolta a hiányt, és én végre…megkönnyebültem. Hozott semmmmmicicóóóóóó kaját , azt mondta jó lenne, ha ebből befalnék naponta pár zacsival. Hát bennem tuti nem fog csalódni. Hogy ne legyek egyedül, éjszakára átmotyózott hozzám. Mit ne mondjak, gyakorlatilag kitúrt a jól megérdemelt ágyikómból. De…azért jó volt hozzábújni, és mivel megengedtem neki, így ma is átjön. Olyan hangosan és hosszan adtam tudtára elégedettségemet, hogy kezdett aggódni, nem is dorombolok, csak levegőt veszek és hörghurutom van.(ezek a nők…) Egyébként nagyon szeretem az embereket, elég ha csak picit hozzámérnek, máris úgy dorombolok, mintha az ég zengene. Állítólag elbűvölő jelenség vagyok. És ezt olyantól hallani, aki két mihaszna ebet tart magánál…hálám jeléül megmutattam neki, hogy tudok labdázni, mivel láttam ám, hogy eléggé gondterhelt arcot vágott, amikor odaadta a játékokat. Hajnalban olyan focimeccset rittyentettem neki, hogy rögvest fülig ért a szája. Hogy még jobban bebizonyítsam milyen vagány, mancsraesett maccs vagyok, mire ma hazaért átrendeztem a polcokat és szereztem magamnak egy plüsshavert. Mivel délelőtt be voltam zárva, így délután a kutyákon volt a sor én pedig birtokba vehettem a lakás összes kutyamentes területét. Körbe is lestem, aztán spuriztam vissza banyushoz-le sem tud vakarni, most is az ő ölében ülök, úgy írok. Jah, lenne ám vele még egy kis kutyabajusznyi gondom. Folyton kutyaszagúan jön oda hozzám. Nem győzöm megmosni a kezét. Nem tudom mit gondol, egy ilyen pici cicának mennyi nyála van? Amikor Csusz nevű kétlábú hazaért, kiengedték hozzám az átverős kutyájukat. Azért hívom átverősnek, mert úgy néz ki, mint egy perzsamacska, de a szaga..hát az bizony kutya. Próbált nekem jópofizni, de én megmutattam ki az úr a háznál.
Mondjuk utána meg előszedtek egy másik kutyaszagút, hát ott kicsit elgondolkodtam, hogy beszóljak-e neki is, de aztán…miért is ne? Majd a banyus megvéd.
Hűúúú, asszem elbúcsúzom. Megint zörög a semmmmicicós zacsi
Jó éjt! (A folytatást a blogban olvashatjátok! – a szerk.)
{tab=Blog}
Kitekatos szép estét!
El sem hiszitek milyen nehéz egy hófehér bundát tisztán tartani
Na de minnyá mesélek! Nemsokára költözöm. Egyenlőre egy másik albérletbe, de nagyon jó helyre, Eszterhez. Banyus pánikba esett, hogy itt hagyom, gyorsan vásárolni kezdett nekem búcsúmeglepiket. Kaptam egy nyakörvet, kéket, mert ugye az megy jól a szememhez, lasztikat és egy egeret. Úgy fest kitört rajta a csörgőmánia, mert mindegyik csörög. Kissé melléfogott, mert nekem nem jön be a dolog, ellenben átverőskutya teljesen begolyózott a lasztijaimtól. El is csórt egyet és szétrágta. A nyakörvnek van egy előnye. Tegnap elbújtam, amikor banyek porszívózott. Amikor végzett elkezdett keresni, de…Hópofi sehol. Nézi az ablakokat: zárva, ajtókat: zárva. Beleles a kutyapofákba: üresek. Már kezdte volna szétszedni a porszívózsákot, hátha…végül is pici vagyok, de akkor megcsördültem. Minő megkönnyebbülés. A nyakörvnek van egy hátránya. Amikor megcsördülök átverőskutya rohan oda, mert azt hiszi, hogy én vagyok a laszti.
Mióta rájöttek, hogy nem eszek kutyát, sokat vagyunk összeeresztve. Elég vicces, mert ilyenkor ők beroncsiznak az én tányéromhoz és egymást taposva kieszik a maradékot, én meg kiosonok az övékéhez és kényelmesen bezabázok. Aludni is nagyon Hópofin..őőő..jópofin tudok. A lábaim hol a falon, hol banyus szájában vannak. Imádom ha kényelmesen végignyúlhatok.
Lassan megyek, mert még elbúcsúzom banyektól. Azt mondta nagyon megszeretett. Azt mondta a szíve egy darabkáját magammal viszem. Megkért, hogy mindig vigyázzak magamra. Megígérte, hogy nagyon jó gazdit keresnek nekem. Megigérte, hogy elkísér az orvoshoz és nyomon követi, hogy mi történik velem. És…kibulizta, hogy ha jó cica leszek, Eszteréknél is alhatok éjszaka az ágyban.
Sziasztok!
Tudjátok mit kaptam ma? Macskafröccsöt! Nagyon finom és nincs tőle semmi baja a pocimnak. Banyus úgy látszik valami másik csatornát nézett a TV-ben, mert ma meglepett mertamacskákwhiskastvennének kölyökkajával is. Annyira keresi a kegyeimet, hogy lassan nem fogok beférni a szobámba a tányéroktól. Nagy elégedettségemben elengedtem felé egy mosolyt.
Mivel szinte percről percre ügyibb vagyok, így ma játszottunk egy nagyot.
Tudjátok mi a legkedvencebb szórakozásom? Koptatni a körmöm a nadrágján. Banyus ettől nem túl lelkes, mivel általában a lába is benne van. Ilyenkor van a héhééhéhééééééazalááááábamámamitkapirgálsz. Miután kikapirgáltam és kijátszottam magam, jeleztem kétlábú fotelemnek, hogy szükségem lenne némi kényelmes pihire
Szigorú felügyelet mellett az ablakon is kisandíthattam. Egész jó buli.
Délután megint tartottunk egy kis kutyaegrecíroztatást. De ezen a téren is egyre rendesebben viselkedem. Királyi kegyet gyakorolva megengedtem átverőskutyának, hogy 2 méterre leülhessen tőlem és nyújtogassa a mancsait. Elég vicces. Először csak a bajsza kezd el remegni az izgatottságtól, a végén meg már zizeg az egész kutya. A nagyobbik ebet nem nagyon izgattam, a tányérgyűjtményem annál inkább. Jah, nem is dicsekedtem milyen rendes cica vagyok. Nem nyervákolászom ezerrel, amikor magamra hagynak. Beásom magam banyek takarójába és szundizom egy nagyot amíg hazaér hozzám. A gyógyszert is nagyon szépen beveszem, de szerencsére már csak 2 napig kell tátognom, amikor közelít a csipesszel.
Mindenkinek dorombolós jó éjszakát kívánok!
Hópofi
Halihó!
Képzeljétek milyen sérelem ért! A banya le „gonoszkiszsarnoktörpé”-zett. Engem! A nagy és félelmetes hópárducot! Kihullik a szőröm tőle. Az történt ugyanis, hogy tegnap este, amikor túlestünk a Hópofiááááááááámostnyeljegynagyotügyescicus-on és a vacsin, megkérdezte, hogy alszunk? Én meg odavernyákoltam: Neeeeeeeeeeeeeeeeem. Nem vett komolyan és lefeküdt. Én viszont? Fergeteges játsziba kezdtem. Bebújtam a lepedő alá, és le-fel rohangáltam, aztán szétpofoztam egy lasztit, végül szanaszét pöcköltem az odakészített papírzsepiket. Hát szóval nem hagytam aludni. Gondolta, ha már ilyen vihánc vagyok, akkor ezt levidizi. De ahogy előkerült a gép, én lenyugodtam. Kicsit füstölt az agya, de legalább érzi a törődést. Azért ma délután sikerült rávennie a filmezésre, de csak azért, mert megígérte, hogy én leszek a főszereplő. Sajna nem a legjobb minőség (van még mit gyakorolnia), de berakom ide nektek, ha már ennyit szenvedett vele.
Ma volt látogatóm is, Mima személyében. Hozott nekem finom falatokat, és azt mondta, hogy nagyon-nagyon aranyos vagyok. Kutyaügyileg egyre jobban alakulok. Átverőskutya olyan erőszakos, hogy végül felengedtem magam mellé, hátha akkor békén hagy.
A Nagy kutyát még mindig csak a tálkáim izgatják. Ma pofátlan módon megette a kajámat.
Azt hiszi, hogy hűűűdevagány. Nem tudja, hogy délután meg én falatoztam az ő tányérjából.
Csak egy pillcsi, csörög a banyek telója, addig nem tudok diktálni neki…Huhhh, hogy mi????? Engem??? Örökbe???? Másik cica mellé? Hogy megtetszettem???? Hogy tényleg vannak még mesék? MintZongi? És Virsli bácsi? Lesz gazdim? Igazi ÁLOMGAZDIM? Hű de izgatott lettem. Énekelni támadt kedvem, khhm, khhm
Na figyu már, mondom mi a szitu
Te lány én meg fiú, na mizu mizu mizu?
Bocsi bocsi (tarka), most nem tudok többet írni, tiszta izgalomságos lettem. Miaúúúúúúúúúúú
Halihóka!
Mint tudjátok, tegnap este áthurcolkodtam Eszterékhez. Amikor megérkezett, átverőskutya rögtön lefoglalta. Tette-vette ott a fejét azzal a ferde orrával, de hiába. Eszter engem választott. Mondjuk szerintem a Nagy Kutya meg nem akarta, hogy elvigyen, mert ott ugatott Eszter lábánál, tuti engem védett. Megbeszéltek banyussal mindent, aztán előkerült egy szállítódoboz. Mit ne mondjak nem kaptam röhögőgörcsöt, hogy bele akarnak tuszkolni. Mivel elsőre nem sikerült, banyus megállapította magában, hogy hát igen, jól látta, hogy nőttem egy hét alatt…na de ekkorát??? Végül bedobozolódtam, kocsiba ültem, elengedtem egy búcsúmiaúúúúút és elindultunk. Új otthonomban várt már rám egy Gyuri nevű kétlábú. Mindkettőjüket elbűvöltem, mert Hópofi kedves bújós, aranyos, nyugis és meg még szép is ugyi. Miután kibambulászták magukat lefeküdtek aludni. Én meg gondoltam messze még az este, játszom egy kicsit, meg különben is, bolond, aki aznap fekszik, amikor kel. Egy icipicit labdáztam, meg kúsztam-másztam, nyervákolni is csak lábujjhegyen nyervákoltam. Erre Eszterék döbbenten konstatálták, hogy a sátán macskáját vették magukhoz. Na most szerintetek???? De gazdibecsületszóra! Így nézek én ki???
Hozzám képest a még a Coccolino maci is egy szörny:
Mindenesetre elvették a lasztimat, úgyhogy felkucorodtam hozzájuk az ágyra és reggelig húztam a macskabőrt. Jut is eszembe. Tudjátok mi az az újságszörfözés? Neeeeeeeeeem????? Na figyuzoljatok! Nem kell hozzá, csak egy szőnyeg nélküli parketta és egy újság. Nekifutok, rácsapódok az újságra, az meg velem együtt elkezd csúszni a parkettán. Szerintem egyszer próbáljátok ki, mert szenzációs. Megyek, megnézem ma este mit találtak ki a szórakoztatásomra.
Jó éjt!
Hópofi- a búcsúlevél
1. rész
Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de annnnyi minden történt… Csupa-csupa jó dolog.
Hát lássuk csak.
Vissza kellett mennem a doktorbácsihoz varratszedésre. Eszter bedobozolt, útközben felvettük banyekot aztán irány a doki. Hát ez a doboz dolog naon nem gyere be. Vetettem is csajok szemére a hányást…vagy mi, de hiába
Kénytelen voltam trükközni, hogy kikerüljek belőle. Kicsit büdi lett a mutatvány, de elértem a kitűzött célt és az utat banyus ölében töltöttem el. Lestem ki az ablakon, bezsebeltem jó pár elismerő mosolyt ( hát igen, ez vagyok én). A varratszedést egész jól viseltem..khmmm…bár profi segítséget kellett hívni a lefogásomhoz, miközben banyek ott okoskodott a háttérben, idegeire menve ezzel a jelenlévőknek, hogy nemharapnemharapakkorsemőnemolyan.
Sajna a visszaútra megint begyömöszköltek a dobozba, mivel Eszter egy igazi hős és kitakarította. Egyébként őt eddig is szerettem, de amikor másnap megszabadított a rucimtól…hát egyenesen megimádoltam. Csendesen lábadoztam tovább, amikor…befutott egy telefon. Szeretnének örökbefogadni. Mivel én egy különleges eset vagyok, a csapat mindenképpen azt szerette volna, hogy lakásban élhessek, mivel így lehetnék maximális biztonságban. A telefonban a HANG azt mondta lakásban élnék, cicatársakkal, biztonságban, kényelemben és nagy – nagy szeretetben. Még egy éjszakát Eszteréknél töltöttem, volt búcsúösszebújás reggel, és egy búcsúkép, ami az érzelmektől remegő kezek miatt kissé homályoskás lett.
Aztán eljött hozzám a HANG. Tetszettünk egymásnak.
Látjátok? Az ő ölében vagyok. Némi beszélgetés után ismét bedobozolódtam és útra keltem. Örökbeadódtam. Egy egész macskaéletre. És a HANG az én ÁLOMGAZDIM.
😎
Hópofi – a búcsúlevél
2. rész- Albérlőből főbérlővé
Kutyaszőrmentes szép napot!
Képzeljétek honnan írok Nektek! Otthonról! Vagány, mi? Nekem, akinek nem indult túl jól az élete és alighanem a hétből egyet már el is használtam a balesetem miatt, lett otthonom, Gazdimamival, Gazdipapival és macskaszagú társakkal. Nevezetesen: Seven, Charlie, Pompom, Lili, Szamóca. Azt nem állítom, hogy fellobogózták örömükben a lakást, hogy jövök, de nem is voltak igazán ellenségesek velem. Egyre jobban kezdenek befogadni, nemsokára már együtt fogunk játszani. Szamóca ugyan kissé megsértődött, mert eddig ő volt az új cica. Fel is költözött a szekrény tetejére. Ha meg összeakadunk? Olyan ramazurit csap, hogy mindenki összefut. Visít, mintha épp egyenként tépkedném kifelé a bajszát, közben én meg csak ülök és lesem. Az alakítás mindenestre Oszkár díjért nyávog. De szerintem nemsokára már mancs a mancsban fogunk együtt rosszalkodni. Van saját TV-m is! És bár csatornát nem lehet váltani rajta, de alighanem a National Geographicra van beállítva, mivel egy csomó hal úszkál benne. Próbálom őket elkapni, de eddig még nem sikerült. Ha elunom a tévézést, vagy a labdázást, esetleg Szami ijesztgetését, akkor Gazdiék játszanak velem.
Nagyon fullos fekhelyünk van ám! Olyan, mint egy szálloda
Szerintem én majd azt a középső helyet foglalom le magamnak. Akkor a haversrácok körbevesznek, és az nagyon jó érzés.
Ha meg nem lenne kedvünk felmászni az emeletre aludni? Háááááááát…..
A banyeknak meg üzenem, hogy itt olyan macsek WC van… Nem nekem kell kapirgálnom dolgom végeztével, aztán meg hallgatnom, hogy Hééééhóóópofiiiiiinemlehetnekissékisebbslunggal??? Márazegészszobaolllllllyan. Csak elintézem a dolgom, a többit meg a herkentyű magától rendezi. Szóval ez jusson eszébe, amikor újra cicát vesz magához (de ha nem menne, azért az almos tálat ne felejtse el!)
Várjatok egy picikét, jött valaki. Kedves ember. Simogat. Áááaúúúúúúúúúúúúúúúú!!!! Ez szúúúúúúúúr! Még hogy oltás…nincs erre valami macskabarátibb megoldás? Na jó, végül is kaptam egy csomó kiengesztelő simit. Lassan elköszönök, szerintem nemsokára jön a közös játszi. Megmutatom hogyan szoktuk:
Mindenkinek köszönöm, hogy hittek bennem, segítettek és Gazdihoz juttattak!
Hópofi, alias Kókusz
http://www.youtube.com/watch?v=Xpx9QjxA3Pk
Kapcsolat: 06-30-944-2919
E-mail: piliskutya@gmail.com