Egy kis nosztalgia…(Szabó Csilla – volt Egyesületi elnök tollából)

2006-09-11. 21:48:45 – kor nyitottam egy topikot. (Ma itt látogatható.)

Addigra pár a neten kötött ismeretség kapcsán már kiderült, ki körzetbeli, néhány kutya mentésekor segítettük egymást. Arra gondoltam, biztosan hasznos lehet ezt a nagy körzetet megszólítani.

A webmester arra való hivatkozással, hogy szétforgácsolódik az elveszett-talált kutyák nyilvántartása, törölte a topikot, pedig a cél nem csak ez volt. Kértem tőle azt hiszem 2 hét türelmi időt: ha nincs látogatottsága, nincs érdeklődés, törölje, de várjunk kicsit.

Sajnos a váltás miatt azoknak a napoknak a története odaveszett, de a belépések dátuma megmaradt 2006. 09. 23-ig pár napon belül tizensok körzetbeli bejelentkezett segítőnek, a topik élt, sokan üdvözölték a kezdeményezést. Hamarosan egészen megugrott a topik olvasottsága.

Csövi

Csövi kutyáék kalandos és tragikus története rengeteg embert megmozgatott, összekovácsolt.
Barátságok születtek, több mint kutyamentés.

Léna (andu68), Csibi, Rambo, a 3 kutya pilisvörösvári együttes befogása hatalmas feladatot adott.
Majd jött Zeusz, Panka, Buksi (Ildi666), Drazsé, Totó, a nagykovácsi falka, 8 kölök, Dióék, Zsabóék, a hidegkúti út mellett talált 2 kölök, Morzsimama és Menta-Micsi a méteres mocsokból, sorolhatnám.

Egyre több lakossal, orvossal, civillel kerültünk kapcsolatba, a helyi fórumokkal, a médiával, csatlakoztak segítők és szinte észrevétlen elrobogott egy év.

Emlékszem az első közös sétákra, találkozókra, az első bambi kalandra , az első örökbefogadó napokra, rendezvényekre, emlékszem az első hajnalra, amikor először próbáltuk összerakni az első sátrunkat az első solymári búcsún

 

első karácsonyi vásár2007. szept. 8-9-én a búcsúban ünnepeltük az első születésnapunkat. Emlékszem az első megfagyós karácsonyi vásárra és a sokadik grillcsirkére, ami hagyománnyá vált. Emlékszem Rézikénél töltött első, már hagyománnyá vált  karácsonyunkra és születésnapja ünneplésére. Emlékszem Gömbire, az első súlyosan sérült kutyánkra, akit hónapokig ápoltunk, látogattunk, aki szimbólejum lett. Akinek azóta már saját folyója van , haverjai és szerető családja, német állampolgársága.

Szülinapok… a másodikat már a solymári művelődési házban tartottuk sok vendég részvételével. Rendezvények, iskolai programok, örökbefogadó napok. Egyre aktívabb lett kapcsolat a térség médiájával, állatorvosokkal, segítőkkel.

 

Emlékszünk azokra a kutyákra, akik elmentek
Emlékszünk a sikertörténetekre, a gazdák visszajelzéseire, a gazdás kutyáink számára rendezett sétákra, találkozókra… Nem szeretnék senkit kihagyni, de egyértelmű, hogy sokak segítsége nélkül nem így sikerült volna!
Szeretettel köszönjük a segítséget, tanácsokat, támogatást, hálával gondolunk mindig rá.
Kistérségünk állatorvosaira, a média megjelenési lehetőségekre, sok-sok segítőnk, önkéntesünk, fuvarosunk áldozatos munkájára, ideiglenes befogadóinkra.

JMH, Sz-tike, mackópofa, keszterina , abszolút kiemelve a szentendrei Árvácska csapata, valamint a Lelenc Kutyamentő Egyesület, a Futrinka, Hek és a rotimentés, a Németjuhász Fajtamentés, a foximentés, jerco , A Kóborka és Bora, a Mancs-Rancs, olyan nehéz ilyenkor, ki ne maradjon valaki, a Noé-Minimenhely, meggyeske, m,ildikó és a brittmentés, millus, a Svájci Fehér Juhászosok, a staffmentés, a Retriever Rescue, a Népszigeti kutyasuli, Cerbiék, a kockafejű (airedale) mentés, Tin-tin, Marika és a mudimentés, és nagy-nagy köszönet mindenekelőtt Terikének és a az Idős és sérült állat alapítványának  Szívből köszönjük!!!
A csapat

Szeretnénk minden segítőnkkel, barátunkkal, támogatónkkal megosztani a jó hírt: 3 év munka, 3 év barátság, nehézség és küzdelem után a Pilis-Budai Kutyamentők Társasága Egyesület bejegyzett tagsága 2009. december 15. napjával jogerőre emelkedett.

Igen, voltak nehézségek, volt kilátástalan helyzet, voltak problémák, követtünk el hibákat óhatatlanul.
Azt érzem, hogy mindezeken az a szoros, baráti, emberi összefogás segített át bennünket, amiben hiszünk. Hiszünk a civil összefogásban, a segítő, konstruktív hozzáállásban, igen, nem vagyunk tévedhetetlenek, de igyekszünk tanulni a hibákból, hiszünk a barátságban, a közös cél erejében, ami felülemel problémákon, nézeteltéréseken, hiszünk abban, hogy össze lehet fogni jóérzésű embereket, akik nyitottak az elesettek – lett légyen az ember, állat – megsegítésében, lehet megbeszélni, kibeszélni, megoldani problémákat.

Köszönjük nektek a mentett kutyáink nevében!

Szabó Csilla