Szundikát ma elaltattuk.
Két hete egy fokkal romlott a mozgása, kedélye, de még nem volt rossz a hangulata, vártuk a tavaszt, élveztük a napsütést. Tegnap még jókorát napozott a házfal mellett, de már sokat nyugtalankodott. Hajnalra összecsinálta magát, reggelre ismét. Napközben még párszor, és ez őt is nagyon zavarta, nem is tudott tőle szunyókálni a megszokott órákban, úgyhogy felhívtuk a doktort, és délután kijött, hogy véget vessen a nyűglődésnek, és elejét vegye a további egyre nagyobb kínoknak.
Ma már látszott rajta, hogy ez így neki sem jó, nagyon nem. Eddig békésen tűrte, még élvezte hellyel-közzel azt a keveset, ami még élvezhető volt, mostmár nem.
Szunyókálj békésen hányódósorú kisöreg ott, ahol már ismét tudsz futni a többiekkel együtt…
Nyugodj békében!