Jenny kutyám emlékére

Jenny 1997.06.09-2014.02.08.
Jenny nálam született 1997.06.09-én. Az anyját fogadtam be, hálából szült 5 kölyköt. Tacskólábú alom lett a mama jóvoltából. Jennynek lettek egyedül szép hosszú lábai. A “Megfigyelő” nevet adtam neki, mert sokszor csak ült és figyelt. Aztán egyszer csak fájdalmai lettek, nem tudott lábra állni. Röntgen, ami szerint olyasmi mint a dysplasia, de mégsem az. Tán el kéne altatni. Elaltatva nem lett, de gazdát se keresett többé. A bajt meg egyszerűen kinőtte. Vele tanultam igazán kutyázni, ő mutatta meg, milyen egy tacskóvérű terrier barátsága, hűsége. Fél éves kis nyikhajként – amikor átszóltam a túloldalra egy néninek, akit épp kizsebeltek – kiállt mellettem és megvédett. Egy szót nem kellett hozzá szólnom, nem is gondoltam volna. Beállt mellém és elkezdett ugatni, morogni a felém jövő suhancra. Az nem mert tovább jönni.
Reklámfilmben is szerepelt. Állítom, hogy a fél mp-es reklám jelenet felvétele a mi esetünkben tartott a legkevesebb ideig. Mert bár én azt se tudtam ki kivel van a forgatáson, Ő tudta. Ő Velem volt. Amikor meglökött a főszereplő fiú, Jenny rögtön tudta mire szerződött.

A Népszigeten megkapta az iskola rendőrfelügyelője, autóriasztója nevet. Minden ideiglenest befogadott idővel, játszott velük. Miután elismerték tekintélyét. Ehhez sokszor elég volt egy nézés.

Nagyon hálás vagyok Gininek, amiért az utolsó héten vállalta a nappali műszakot az 5 saját és 3 szoptatós ideiglenese mellé. Ezt nem tudom eléggé megköszönni.
Elhamvasztattam. Amikor a végéhez értünk, kisütött a nap. Gini azt mondta, felért és ránk mosolygott.
Igen! Jenny szeretett mindent elterrierkedni, minden gyakorlást, kötelezőt, de ha fontos volt számomra valami, akár egy vizsga, bemutató, éles helyzet, ő mindig kitett magáért, a legjobb formáját hozta, mindig elérte, hogy a Gazdája számára kisüssön a nap. Még utoljára is.
Nagyon szeretlek és mindig hiányozni fogsz.

 

Nyugodj békében!