Forte lett a neved.
Babahájas, puha, ápolt kölök lehetett, de amikor először érintettem, éreztem, szagoltam, ez csak sejlett a bűzben a hideg, fém vizsgálóasztalon. Már fájdalmas és felesleges azon gondolkodni, hogy ha nem ezt az életet éli, micsoda kutya lehetett volna, merthogy ez a kölök küzdésből, akarásból olyan mércét állított, ami tiszteletre méltó. Küzdött abban a mély beton árokban, küzdött a pokrócban, küzdött az asztalon. Talán az autóban simult el picit, a sokk, a fájdalom, a szerek és egy meleg tenyér hatására. Küzdött a klinikán, “verte”, vonszolta magát. Kaffog, harap, vigyázzatok! – küzdött a kis malac, ha beavatkozás történt.
2 napra rá tisztult csak ilyen zavaros tükörré a tekintete.Iszonyú ütést kapott a feje is.
Beszéltünk ma neki, felette, mindenféle fontos emberi lomokról, a jóról, a szeretetről, néha arrébb vonszolta magát, figyelt, simogattam, bújt – csendes emberi hangok, puha érintések emléke kísérte, remélem.
Érzékeny, finom orvos látszólag könnyű, de okosan megkomponált pillanata segített át téged és bennünket is a hídon.
Szinte szégyellem, de temiattad:
engem tett könnyűvé, ahogy elnehezültél… ahogy belesimultál a tenyerembe, ahogy megszűnt a merev, görcsös rángatózás, ahogy végre puha baba lettél ismét, nem fájt az érintés, nem volt kín a lét.
Kis szíved még vert, de végre elsimogathattalak a pokrócon.
Állkapcsod – néztük a fogaid, a korod; azt, vajon honnan jött a temérdek vér, – alul-fölül darabokban, kis hófehér rizskáposzta fogaid hiányosak. Tudod, életem egyik legfontosabb pillére a hasonmásod, így még nehezebb.
Na, babóca, csak azt tudom mondani, hogy amit te adtál, ahogyan ma a kis lényed embereket szólított meg, akik aggódtak, írtak, telefonáltak, jöttek, gyújtottak gyertyát, cipeltek követ, ásták a sírod, az nekünk ad erőt és hitet:
dolgoznunk kell, ha néha úgy érezzük is, elegünk van, hogy minél kevesebb fajtársad végezze így méltatlanul, az ember hibájából jelöletlen, magányosan, őrizetlen.
Kicsi szukácska, Gerda és Borzi mellett fekszik.
Köszönöm Nektek, akik.
Sissy volt a neve, 6 hónapos volt …
Ma a kutyasuli felé közeledett egy család, 2 gyerek, papa, mama, kezükben papírok. Valahol már akkor éreztem. Majd elnézést kértek a zavarásért, de mégiscsak sok kutyás, egy kis fekete kutyát keresnek szerda óta
Tipikus, affene! Helyes emberek, a család együtt keres, plakátol, fotó, nyomtatás, csak tudatlanok.
Se chip, se biléta, de még csak nyakörv sem, soha, merthogy “makacs volt, nem bírta”
6 hónapos! Minden nélkül séta, Vörösvárról!! az erdőből jött át Solymárra.
Zokogtak. Tunk.
Muszáj tanítani a népeket a kutyatartásra.
Forte Nyugodj békében!
