Kedves {name}!
A tegnapi nap sajnos szomorú emlék lesz Egyesületünk életében.
Nelson Admirálist, az alig megtalált, alig megismert öreg urat el kellett altatnunk. Nelsont Csobánkán találták úgy, hogy lábra állni sem tudott a két tappancsát átszúró, betokosodott, sipolyos toklászok miatt. Megműttettük, kezeltük, szeretgettük, de sajnos ez nem volt elég. A lába mellett több betegségére is fény derült, így egyre rosszabbul lett, és végül már elkerülhetetlenné vált a döntés.
Nelson admirális apó, szépen küzdöttél. Akarunk erre, rád, a lényedre, a bizalmadra gondolni csak; és nem átkozni az embert, aki magára hagyott.
Sajnos manapság ez több mint semmi, pont annyival több és a Minden neked és sok sorstársadnak, hogy nem magányosan, méltatlanul, bokor alatt múlsz ki, hanem jópár napos szeretettel, odafigyeléssel, lényedhez méltó szavakkal és tettekkel, szeretetben mentél el…. Pusztító érzés, hogy nem lehet felülírni azt a csalódást, amit átéltek öregen, betegen az emberi felelőtlenség miatt.
Még előző hírlevelünkben adtunk hírt George Dantonról, akit Csobánkán találtunk a temető mellett magára hagyva. Segítségeteket kértük, és nagyon sokan küldtetek is adományt részére. 
Dantont megműttettük és úgy nézett ki, hogy a műtét jól sikerült, jó kedve volt, élénk és érdeklődő volt az első napokban. Az utóbbi két-három napban azonban valami megváltozott.
“a szeme… láttam… az utolsó pár napban – nagyon érdekes, de meg lehet látni benne, nem a fájdalmat, hanem valami mást… az a tekintet…amikor feladják, a minden mindegy tekintet, csak had nézzelek, elbúcsúzok… Látod? érted?…Csak légy velem… mi ez??? mi lesz?? Érdekes? Te tudod gazdi??”
Ez “gyönyörű”, ahogy beszélnek hozzánk, ahogy az ösztöneikkel érzik, valami történik, valami más. De mi még mindig hinni akarunk, segíteni.
Dantont el kellett engedni, összeomlott, a sors fintora (?), hogy nem egyértelműen a lábát érintő műtét okán, hanem a testében más ketyegő bomba aktivizálódott a megterhelés, megpróbáltatások, a hőség, ki tudja mi miatt. Nem lett volna már egy hete. Nem akartuk, hogy a végét méltatlanul, fájdalmak között, szenvedve élje meg.
Csak ismételni tudjuk azt, amit Nelson Admirálisnál:
Ez a gyönyörű, fajtájára jellemző, toposzaihoz mérten illetve azok ellenére szinte meghökkentően kedves, együttműködő, békés, emberfüggő mafflamaci, akit zokogva kereső gazdája megtalálhatott volna, legalább élete utolsó heteiben békét, segítséget, EMBERT kapott. Giccses…? Vállaljuk. Nagy szavak, de így van, felkavaró volt a tegnapi nap. Arohadtéletbe!
Talán békében ment el, olyan csodálatos lényként, aki tisztel és szeret minket és bízik bennünk mindenek ellenére, az emberekben…, miközben mi – a kidobottak, elhagyottak istápolói tudjuk, hogy nem szolgálunk mindig rá erre…
Minden tisztelet a befogadó gondozóié. Mindketten Osziéknál laktak, ahol rengeteg figyelem, szeretet, tisztelet vette körül. Oszi, Dia, Ági, Kati 
a sok gondozásért, ápolásért, szeretésért!
Osziék tegnap két pártfogoltjukat altatták el, náluk volt a műtét előtt Danton és náluk lakott Nelson Admirális is “ideiglenesen” amíg Danton haza nem tud menni.
Kérjük, hogy az összes pozitív energiátokat küldjétek Kata kutyának, ő Osziék saját kutyája és őt tegnap műtötték (ivartalanítás és emlődaganat), reméljük és nagyon-nagyon drukkolunk, hogy Kata kutya rendben felépüljön és még hosszú éveken keresztül társa legyen Osziéknak!
Nelson Admirális, George Danton, nyugodjatok békében! 
Pilis-Budai Kutyamentők Közhasznú Egyesülete
Idén már segíthetsz adód 1%-ával is, adószámunk: 18001044-1-13
Ha utalni szeretnél várjuk adományod a
CIB Bank: 10701427- 49914203-51100005-ös számlaszámra, köszönjük!
Levelezési cím: 2086 Tinnye, Pf. 6.
https://pilisbudaikutyasok.hu
piliskutya@gmail.com
30-944 2919
Fórumunk, ahol munkánkat követheted figyelemmel elolvasható itt.