Nincs is szebb a mi kis birodalmunknál kerek e világon! Lehet erről persze vitázni, de tény, hogy azok a Pilis árnyékában, a nyüzsgő fővároshoz közeli és mégis a természetbe simuló települések, ahol mi lakunk, dolgozunk, élünk, különösen kedvesek a szívünknek. Talán éppen ezért fáj még jobban, ha ezen a gyönyörű vidéken, amelyért felelősnek is érezzük magunkat, szenvedő állatokat látunk…
Mert sajnos ahol a városi és a vidéki élet összeér, ott nemcsak a pozitívumok, de a gondok is találkoznak- így a mi esetünkben az elmaradott vidéki állattartási kultúra jelenti a problémák egyik felét, a jólétből, a modern ember érzelmi szegénységéből eredő nemtörődömség pedig a másikat.
Sokaknak a Budapest vége tábla azt jelenti: „Itt rakom ki a kutyámat, hiszen innen már vidék, itt majd csak 
meglesz valahogy, kertes házas részek jönnek, majd valaki befogadja”. A térségben nagyon alacsony a kutyatartási kultúra. Általános, hogy a kutyák évekig rövid láncon sínylődnek vagy az utcákon egyedül vagy falkába verődve bolyonganak, mert a nyitott kapun, a rossz kerítésen szabad számukra az út. Ismeretlen fogalom a mikrochipes állatjelölés (de még a biléta is) és az ivartalanítás. Rendszeresen találunk az erdő szélére kirakott egész alomnyi kiskutyát a nem kívánt szaporulatból. Rengeteg a nagytestű, önsétáltató kutya, rengeteg a balesetes, a külterületen kódorgó. Balesetet okozó kutyák, elütött kutyák, öreg, beteg kidobott, megunt kutyák – ezzel szembesülünk nap, mint nap.
A történet 2006-ban kezdődött. A XXI. század hajnalán, hol máshol, mint az interneten. Egy jól ismert kutyás fórumon „csillár” felhívására gyűltek össze a régió állatvédelemre nyitott gondolkodású kutyásai. Eleinte csak eszme- és információcsere zajlott a neten, majd az első igazi mentések: hazajuttatott csavargó ebek, gazdihoz adott kutyák… Hamar kiderült, a környéken (sajnos) nagy szükség van az állatvédők munkájára, a kezdeti sikerek pedig kedvet és erőt adtak az elinduláshoz azon a szakmai úton, melyen – egyre biztosabb léptekkel – azóta is járunk. A csapat azóta bővült, összekovácsolódott, és az idő, a szerzett tapasztalatok csak még erősebbé tették ezt az összetartást. Mentési protokollok, szakmai kapcsolatok alakultak ki, melyeknek köszönhetően ma már egy jól működő rendszerről beszélhetünk.
„Munkaterületünk” Csobánka – Tinnye – Piliscsaba – Pilisvörösvár – Pilisjászfalu – Pilisszentiván – Budapest II. kerület (Hűvösvölgy, Hidegkút) – Nagykovácsi – Remeteszőlős – Solymár. Elsődleges célunk minden esetben a talált kutya eredeti gazdájához való visszajuttatása. A talált, befogott kutyákat biztonságba helyezzük ill. orvoshoz visszük, lefotózzuk, plakátoljuk, hirdetjük. Ha eredeti gazdáját nem találjuk, egészségesen, lelkileg – fizikailag rehabilitálva, oltva, microchipezve, szukák és kanok esetében egyaránt ivartalanítva, örökbefogadási szerződéssel és családlátogatással (a tartási körülmények ellenőrzésével) gazdához adjuk egy jobb élet reményében.
Nincs menhelyünk, nincsenek fizetett alkalmazottak! Mivel mindenki munka mellett, korlátozott saját anyagi-és erőforrásokból végzi a munkáját, ezt ilyen formában nem is tudnánk vállalni, de egyelőre nem is célunk. Egy területen üzemeltetett menhely komoly önkormányzati engedélyeztetési procedúra és egy önkormányzat sem látja területén szívesen, hogy más önkormányzat területéről összeszedett állatokat náluk helyezzenek el. Így az ideiglenes befogadói hálózattal nagyobb területről tudunk mentést végezni.
Ideiglenes befogadókkal és családias panziókkal dolgozunk, olyan fantasztikus családokkal, akik szeretetet, törődést, nevelést és ha kell, ápolást nyújtanak a gondozásunkban lévő kutyáknak, amíg azok végleges gazdihoz nem költöznek. Így egyszerre mindössze 20 körüli a gazdára váró kutyák létszáma, ennél többet egyszerűen nem tudunk hova tenni. Másrészt éppen a kis létszám miatt több odafigyelés jut az egyes kutyákra, jobban kiismerjük őket, az egyéniségüket és az igényeiket, és igyekszünk a legjobbat nyújtani nekik.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezzel a rendszerrel: az ideiglenesezéssel (1-2 kutya családonként) a kutyákat sokkal jobban kiismerjük mintha egy nagy egyedszámú menhelyet üzemeltetnénk (ahol 10-15 kutya jut egy gondozóra). A menhelyeken általában csak hétvégeken tudnak az önkéntesek foglalkozni hosszabban a kutyával, míg a családban elhelyezett kutyák napi 24 órás kontaktusban lehetnek az emberrel, hozzászoknak egy átlagos család napirendjéhez, így könnyebben illeszkednek be új családjukba. Aktív foglalkozással, különböző élethelyzetekben tudjuk reakcióikat felmérni – tudjuk tesztelni gyerekekre, idősekre, más állatokra – és így felelősen tudjuk a megfelelő gazdának a megfelelő kutyát örökbe adni. A mentálisan, egészségügyileg és küllemileg is rendbe tett kutyákat már jóval könnyebb gazdához juttatni, mint az elhanyagolt, beteg, ápolatlan vagy kezelhetetlen, neveletlen állatokat. 
És talán ez a kulcsa mindennek, ezt szeretjük legjobban: végigkísérni és segíteni egy kidobott, balesetes, megunt stb. kutyát a gyógyuláson, szocializáción és tanításon át, a Gazdához, a boldogsághoz, a teljes élethez vezető úton. Minden egyes kutyával végigéljük ezt, ettől olyan személyes és családias számunkra a kutyamentés, ebben különbözünk a nagy számokkal, menhelyekkel dolgozó állatvédő csapatoktól.
Havi költségvetésünk átlagosan 250-300 000 Ft.Ezt az összeget 2012 óta az adó 1%-os támogatásokból, magánadományokból, saját hozzájárulásból hozzuk össze, egyre nagyobb támogatást kapunk már a lakosságtól is. Sajnos ez az összeg csak a legveszélyeztetettebb kutyák mentésére elegendő. Költségeink legnagyobb részét a panzió- és orvosi költségek (műtétek, oltások, ivartalanítás, chipezés) teszik ki, valamint a kutyák etetése. A panzióköltségünk átlagosan 1000 Ft / nap / kutya. Ezt az összeget tudjuk csökkenteni például a kapott tápadományokkal, ha a kutya mellé „ellátmányt is adunk”.
A bajba jutott állatok segítése mellett feladatunknak tekintjük a felelős állattartás népszerűsítését is. Szeretnénk, ha a felnövő generáció már másként tekintene az állatokra, ezért gyerekeknek szóló interaktív előadásainkkal a környék iskoláinak egyre gyakoribb vendégei vagyunk. A felnőtt állattartók körében az ivartalanítás és a microchipezés fontosságát igyekszünk megértetni és terjeszteni. Kutyás és állatvédelmi rendezvényekre járunk védenceinkkel, rendszeresen szervezünk örökbefogadó napokat.
Hivatalosan talán „kistérségi civil kezdeményezésnek” nevezhetjük magunkat, de a valóságban ennél sokkal többről van szó: egy jó hangulatú baráti társaságról, akik időt és fáradságot nem sajnálva fogják be, gondozzák, gyógyítják és adják örökbe a kutyákat, emellett pedig közös programokat, például kutyás kirándulásokat is szervezünk. 2009 Decemberében Egyesületté alakultunk, 2012-ben Közhasznú Egyesületté váltunk, jogosultak vagyunk az adó 1% gyűjtésére. Kérjük támogasd munkánkat 1%-od felajánlásával is! Köszönjük! (Adószámunk 1800144-1-13)
Tudjuk, hogy csepp vagyunk a tengerben: míg mi egy kutyát megmentünk, valamelyik árokparti bokorban egy kóbor szuka épp világra hoz 10 kiskutyát, egy másikat pedig autó üt el valamelyik forgalmas úton… nincs megállás, nem lehet hátradőlni, sosem fogjuk úgy érezni, hogy kész vagyunk. Amíg az állattartási szemlélet nem változik meg gyökeresen, és beteg, sérült, éhező állatok vannak az utakon és az erdőkben, addig sajnos nekünk is lesz munkánk.
Szeretettel várunk csapatunkba minden segíteni szándékozót!
Pilis-Budai Kutyamentők Társasága Egyesület
Adószám: 18001044-1-13
CIB Bank: 10701427 – 49914203 – 51100005
Levelezési cím: 2083. Solymár, Pf.: 29.
Érdemes elolvasni:
Egy kis nosztalgia…(Szabó Csilla – Egyesületi elnök tollából)