Emily
“Sziasztok!
A nevem Emily és az öreg nőstény szerint – akit a házban Anyunak szólítanak és a pótmamám – vasárnap töltöttem be a hat hetet. Hat hét…ez nekem elég értelmetlen, eldönthetnék, hogy hat vagy hét, de hát én csak egy kis kutya vagyok, nem érthetem az embereket!
Azt sem értettem, mikor egy héttel ezelőtt az úgynevezett „gazdáim” elvettek az anyukámtól, betettek egy autóba és elvittek valahová. Ott épp csak megállt az autó, engem kiraktak, ők ki sem szálltak, csak elsöpörtek az autóval. Semmit sem értettem, nagyon féltem, reszkettem és hangosan sírtam is! Hívtam anyut, hogy jöjjön már, mert nagyon nagy itt a zaj, rengeteg autó szaladgál mellettem és büdös is van.
De Anyu nem jött, viszont egy másik autóból kiszállt egy kedves fiatal lány és észrevett. Gyorsan felkapott és magához szorított, közben olyanokat mondott, hogy „Úristen! Milyen emberek vannak! Az ilyeneket legszívesebben…” (ezt itt nem értettem, mert a fogai közt mormolta)
Most már kicsit jobban éreztem magam, hozzá bújtam, finom paci illata volt, később mondta is a nevelő mamámnak, hogy a lovardából jött.
A nevelő mamám –akit akkor még nem ismertem, de most már nagyon szeretem – hamarosan megérkezett egy másik kocsival, amibe mi a lószagú lánnyal beszálltunk.
Ők beszélgettek, hogy most elvisznek orvoshoz, de nem nagyon figyeltem, mert megint féltem, mi lesz, ha újra kidobnak. Nemsoká megálltunk, de ők nem dobtak ki, hanem bevittek egy elég büdi helyre, azt mondták ez az orvosi rendelő.
Hát úgy nézett ki ez a napom a félelemé, mert már megint rettegtem, főleg mikor a hideg csúszós asztalra raktak és a doktor néni elkezdett vizsgálgatni. Pedig kedves volt, de mindenhová benézett, elől is, hátul is megpiszkált, valamit még a fenekembe is dugott (azt mondta lázmérő – hát köszi!). Aztán nagyon elégedetten közölte, hogy egészséges kiskutya vagyok. Ezt én is tudtam, minek kellett ezért annyit macerálni?!
Aztán pótanyuval elindultunk haza. Egy szép nagy házba érkeztünk, ahol Pótanyut már várták a saját kutyái. Én már megint megszeppentem kicsit, pedig Sussy néni a shih-tzu és Boci bácsi a csivava nagyon kedvesek voltak, csak az a baj, hogy Boci bácsi mindig hangosan kiabál, akkor is ha játszunk. Ezt most már tudom, de akkor úgy megijedtem, hogy elfutottam és bebújtam az asztal alá, pótanyu onnan imádkozott ki.
Aztán mindennek a tetejébe pótanyu azt mondta, most meg kell ismerkednem a nagy fiúkkal is, mert ők is itt laknak és sokat leszünk együtt. Erre beengedett két hatalmas kutyát a kertből, akik engem kezdtek el szaglászni és még bökdöstek is az orrukkal, ami magában is nagyobb volt, mint én magam. Majdnem összepisiltem magam, csak a jólneveltségem tartott vissza!
Azóta eltelt egy hét, már mindennel és mindenkivel megismerkedtem.
Rájöttem, hogy remekül lehet Sussyval és Bocival játszani, főleg Sussival, ő még kergetőzik is velem. Már azt is tudom, ha fázok, akkor ráfekhetek az öreg Néró bácsira vagy betakarózhatom Terry bácsi farkával (ő ugyanis belga juhász és isteni meleg, lompos farka van).
Finomakat és sokszor kapok enni Pótmamitól és rengeteget szeretget ő is és a lányai is. Már megnyugodtam, de azért néha sírdogálok, mikor rám tör a félelem, vagy rosszat álmodom. Ilyenkor mindig megvigasztal valaki.
Jó itt lakni, de azért nagyon vágyom arra, hogy valakinek én legyek a szeme fénye, akit úgy szólíthatok, hogy Gazdám! Szeretném őt egész kiskutya életem végéig, igazi feltétel nélküli szeretettel! Higgyétek el igazán jól viselkednék, a kedvéért megtanulnám a szobatisztaságot is (bár azt már Pótanyuval is elkezdtük tanulni).
Remélem, nemsokára rám találsz Gazdi, én már nagyon-nagyon várom a pillanatot, mikor Hozzád bújhatok! Kérlek siess!!!
Most elköszönök, mert mennem kell játszani, Sussy már nagyon hív!
Emily”
Emily, a Shellőlány 6 hetes, kis-közepes testűre növő, keverék kislány kutya.
Fekete alapon fehér és barna foltokkal, barna zoknikkal.
Egészséges, féreghajtott, oltási programját hamarosan megkezdi.
chipezve, örökbefogadási szerződéssel, ivartalanítási kötelezettséggel fogadható örökbe.
Kapcsolat: 06-30-944-2919
E-mail: piliskutya@gmail.com