Berekfürdői Emír, a mi öreg Pulcsikánk
“Bocsássatok meg, de tegnap már nem volt erőm beírni Pulcsika történetét, azt hogy hányan és milyen szeretettel, aggodalommal foglalkoztak vele, hol és mint élt, lakott a csapatnál töltött 19 hónapja alatt, ki és hogyan pátyolgatta, kezelgette, szeretgette.
Tegnap este az utolsó betűig elolvastam Pulcsika topikját emlékezvén és szeretném ha még egy utolsó számvetést csinálnánk róla, a kis maradék életéről, erejéről, újrakezdéseiről és arról, hogy mennyi szeretetet adott mindenkinek.
Pulcsikát 2007.augusztusában egy nagy nyári viharban találta egy úr. Mozdulni nem bírt a nagy csuromvíz, sáros bundájától. Az úr bementette a kertjébe, orvoshoz vitte. Majdnem kopaszra kellett nyírni és sorra derültek ki a bajai.
Az úr elutazott a csapat megörökölte Pulcsika kezelését, gondozását, napi etetését és a napi aggodalmat a hűvössé váló augusztusi időjárás miatt remegő, fázó kutyusért az üres kertben.
Szezám, Jenni7, Barbika, Smucika nyelv alá tette, csepegtette, kajába rejtette, kenegette gyógyszereit, simogatta gacsos kis testét, pokrócokat szárított, bebújó helyeket készített, házat vitt neki. Dóra kabátot vásárolt, MIldi aggódott és határozottan kiállt amellett, hogy Pulcsikának fedett, meleg hely kell.
Pulcsika az első hűvössé váló napon, szeptember legelején költözött Szezámhoz a teraszra.
Olvastam Szezám szeretettel írt sorait: Pulcsika jó étvággyal evett, szépen sétált a kertben, elvégezte dolgait, majd visszatotyogott a teraszra, ahol szépen megágyazott magának és szunyókált a nap nagy részében, barátkozott Picurral és Tappancs cicával sőt jóban volt Robival is a kerítés 2 oldalán együtt napozgattak.
Október végén hűvösre fordult az idő és Pulcsika elköszönt Pétertől, a kerttől a virágoktól: Keszterinához költözött telelni. Keszterina falkája szeretettel befogadta.
Pulcsika boldog volt Eszternél, kiszőrösödött, sétált, JÁTSZOTT, Szilveszterezett! Lett egy hódolója, látogatója, szeretgetője, sétáltatója, Hajni.
Majd történt valami nagy baj a kis fejében, nagyon megijesztett mindenkit, Keszterina és a doki bácsi küzdött érte, értágítókat kapott, helyrejött, bár már ekkor komolyabbá váltak a szobai balesetek, tétovábbá vált a mozgás, megváltozott a jelzéseinek értelme. Aztán jött a nyár és Pulcsika a lakásba zártan nem bírta volna. Május 1-én költözött hozzám. Az új falkában, még ő néz ki a legfiatalabbnak: :o)
Aztán jöttek a kánikulai napok, telt az idő és Pulcsika sem fiatalodott:
Bocsássatok meg hogy ilyen hosszú lett, de Pulcsika a csapat része volt és most akkora űrt hagyott maga után, hogy még csak most kezdem belátni. Pulcsika, a mi Öcikénk, ma délután 5 órakor örökre elaludt .
Nagyon-nagyon küzdött, mint ahogy azt 22 éven át megszokta. Nem adta most sem fel, de a felállás már nem sikerült úgy ahogy szerette volna. Minden akaratát, erejét, élni vágyását beleadta és ha a lábacskái mégsem bírták el addig míg ő szerette volna… kiabált, zihált és fújtatott. Aztán lassacskánt elfogyott az ereje, megpihent, de egy idő után újra próbálkozott. Ma először láttam, hogy nem ő fog győzni. Most nem.
Majd egy másik, szebb világban, amikor visszakapja az erejét, az egészségét akkor az ő lelkiereje csodákra lesz képes.
Tudom és hiszem hogy csak ez az utolsó másfél nap volt neki teher.
Tudott szeretni, tudott akarni és remélem tudta, hogy szerettük és akartuk, hogy köztünk legyen.
Nem tudom milyen volt az élete java csak azt tudom, hogy nagy kár lett volna ha ezt az utolsó 19 hónapot nem tudtuk volna megadni neki. Szerettünk Pulcsika.
Legyen ideírva az igazi neved is, amellyel megtisztelt születésedkor a tenyésztőd: Berekfürdői Emír.
Szép álmokat Öcikénk! 1987 – 2009. március 26.
Élt 22 évet.
Nyugodjék Békében!
