Drága pici Archibald!
Búcsúzom Tőled,
bár elhinni nem akarom és nem tudom még, hogy nem vagy többé.
A kezdetekkor volt tenyésztőd, tetoválásod, majd gazdád. Egy szökésedkor megtaláltalak, a Ketchup család vállalta a felügyeleted. Gazdáid érted jöttek ugyan, de pár nap múlva mégis visszahoztak. Ők is belátták, neked nem gazda kell, hanem CSALÁD. Ezt 100%-osan megkaptad, a család szeme-fénye voltál, mindenki szíve-csücske.
Én emlékszem a kis sovány testű, borzas szőrű tacskóra, aki az elmondás szerint kennelben élt nagyrészt, mert szökött és csak este mehetett be a lakásba. Itt megkozmetikáztak, testedet pedig hagyták megizmosodni. Hisz annyit rohangáltál az udvaron kedvedre, amennyit csak akartál, a kirándulásokon madarakat kergettél, este pedig szeretett gazdáid ágyában tértél nyugovóra.
A gödreid pedig….. minden tacskó vágyakozna utánuk….. hatalmas ásatásaidat is tolerálta a családod, hisz tacskónak születtél, ásnod kellett a vakondok után.
Külön medencéd volt, homokozód, kiságyad, nagyágyad, gazdik ágya……
És most elmentél, üres lett a kert, a lakás, szomorúak lettek a szívek…
Szaladj, és verd fel a kutyaparadicsomot ugatásoddal, üdvözöld helyettünk is a már ottlévőket.
Légy Boldog Tacskó odaát is, mi szívünkben, emlékeinkben örökké megemlékezünk Rólad.
Nagyon hiányzol nekünk drága pici csíkkutya.