A vörösvári Temető előtti kanyarban ült az út szélén, várt napokig és nézett be az elhaladó kocsikba…értelmes, meleg, barna tekintettel… talán végre a gazda néz vissza rá…
Így került hozzánk. Aztán többször utaztunk együtt Csepelre orvoshoz. Tündér volt, türelmes, értelmes, bújós.
Gusztiék családjában aztán magára talált ő lett az ANYA!
Nyugodj békében!