Településünkön csakúgy mint az egész országban mindennapjaink része lett a kóbor kutyák szomorú látványa. Étlen-szomjan, télen fagyoskodva róják az utcákat. Sokszor hetekig látjuk őket ugyanazon a környéken, mígnem befogadja őket valaki, vagy elviszi a sintér, vagy már csak az útszélén találkozunk velük elütve, élettelenül. Szomorú sorsok, szívszaggató látvány, az emberi felelőtlenség, tudatlanság következményei.
Hogyan tehetnénk ez ellen?
A kóbor kutyák többsége nem kívánt szaporulatból származik. Annak a felelőtlen gyakorlatnak a következménye, hogy a ház körül tartott kutyák minden kontroll nélkül szaporodhatnak.
A kóbor kutya kérdés miért ismeretlen fogalom a szomszédos Ausztriában, Németországban, vagy Amerikában? Mert ezeken a területeken már általánosan elterjedt gyakorlat az ivartalanítás!Ez az a fogalom, ami a kutyatartók körében a legnagyobb vitákat váltja ki, kérdések özönét hozza elő. Ivartalanítsunk-e egyáltalán, ha igen akkor mikor, és milyen hatással lesz ez az állat későbbi életére, személyiségére?
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy vétek megcsonkítani egy állatot és ezzel megfosztani a szaporodástól. A természetben még vadon élő kutyafajták csoportosan, falkában, élnek. A falka élén a legrátermettebb vezető az alfa pár áll. A szaporodás joga kizárólagosan az övék. A legtöbb egyed soha nem jut abba a pozícióba, hogy kölykei legyenek. Ugyanígy a háziasított kutyáknak sem okoz semmiféle lelki elváltozást vagy sérülést az, hogy nem lesznek utódaik.
Ugyanakkor egyre többen számolnak be arról, hogy a szaporodási lehetőséghez jutott kutyájuk utána nehezebben kezelhető, nem fogad szót, verekedősebb, szökősebb. Ez szintén az előzőekben leírtakra vezethető vissza. A kutya szaporodott, ezzel vezető pozícióban érzi magát és ezt a pozíciót próbálja megőrizni.
Sokan úgy gondolják, hogy az ivartalanítás után a kutya elhízik. Amennyiben a kutyáját kizárólag az tartotta megfelelő súlyban, hogy ivarzási időben hosszú időre eltűnt és evés nélkül üldögélt a tüzelő szuka lakhelye előtt vagy az évente megszületendő alom soványította le, nos abban az esetben igen. Ha a kutya a korának és méretének megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot kap, lehetősége van mozogni, ugyanúgy nem fog elhízni az ivartalanítás után, ahogy előtte sem.
Mikor ivartalanítsunk?
Elavult nézet, hogy a nőstény kutyák ivartalanításával érdemes megvárni az első tüzelést, és kan kutyánál az 1 év körüli életkort. Nőstény kutyáknál az első tüzelés előtt, a kan kutyáknál ivarérettség előtt – fél éves korban – érdemes elvégeztetni a műtétet, egyrészt mert egy fiatalabb szervezet gyorsabban regenerálódik, másrészt ha az ivartalanítás még az első tüzelés, vagy az ivaréretté válás előtt megtörténik nem alakul ki ivarszervi daganat, illetve szukáknál méhgyulladás.
Mi az ivartalanítás előnye?
Elsősorban a meg nem született kiskutyák tömkelege. Ma Magyarországon közel egymillió kóborló, kivert kutya található. Ezek számát minden egyes nem kívánt alom szaporítja.
Az időben elvégzett ivartalanítással nagy valószínűséggel megelőzhetjük, hogy kutyánk minden párzási időszakban nekiinduljon a nagyvilágnak.
Az ivartalanítás – mondják sokan – annyira drága műtét, hogy ők nem engedhetik meg maguknak. Ha összeszámoljuk egy kutya életében a szökések és a tüzelő szukához bejutni kívánó kanok által szétszedett kerítések javítási költségeit, az összetépett fülek, lábak kezelésének állatorvosi költségeit, az öreg korban elvégezendő különböző ivarszervi daganatok műtéti költségeit,a nem kívánt alom felnevelésének és gazdához juttatásának költségeit, bizony könnyen észrevehetjük, hogy az egyszer kifizetett nagyobb összeggel valójában még spóroltunk is.
“Csak kiskutyázni szeretne a család” – szintén egy mondat, ami sokszor elhangzik és amitől egy felelős kutyatartó szeme előtt megjelenik mindaz, ami majd ezekkel a kölykökkel előfordulhat: 
Minden jó szándék ellenére nem sikerül gazdát találni az összes kölyöknek, akik nőnek, egyre többet esznek, oltatni, nevelni kellene őket. Sajnos sok alomnyi kiskutyával találkozunk, akiket kitesznek az erdőszélre, út mellé, sorsukra hagyva őket.
Sikerül rábeszélni elegendő ismerőst, hogy vigyen a kicsikből, bár igazán ők sem gondolták át, hogy mivel jár a kutyatartás. A gazda megnyugszik, mert megszabadult a szaporulattól , ám új helyén csak később szembesülnek azzal, hogy mit is vállaltak. Elindul a tovább ajándékozás vagy szélnek eresztik őket, leadják egy menhelyre, vagy a sintértelepre.
Az ivartalanítást nem csak a keverék kutyáknak ajánljuk, hanem minden olyan fajtatiszta kutyának is, akit nem kívánnak tudatosan tovább tenyészteni. Nagyon jó rendszer működik Amerikában, ahol a tenyésztők ivartalanítási kötelezettséggel adnak el minden olyan fajtatiszta kölyköt, akit családi kedvencnek vásárolnak és nem tovább tenyésztésre.
Nálunk a menhelyeken, sintértelepeken sok a fajtatiszta kutya is, és ezek általában nem tenyésztőktől származnak, hanem a család szórakoztatására létrehozott almokból. Papír nélkül, tetoválás vagy mikrochip nélkül, sokszor oltás nélkül ajándékozta el a család ezeket a jobb sorsra érdemes kölyköket, akik ma a menhelyeken óriási létszámban, reménytelenül várják az igazi gazdát!
Az ivartalanítás meghosszabbítja kedvence életét!
Tévhitek és tények az ivartalanítással kapcsolatban.
Tévhit:
“Minden nőstény kutyának és macskának ellenie kell egyszer, hogy boldog és egészséges legyen.”
A kijáró nőstény macskák a kandúrokkal érintkezve nagy eséllyel fertőződnek vírusos betegségekkel, amilyen például a leukózis, vagy a macska-AIDS. A következő párzáskor pedig továbbadják a betegséget a még egészséges kandúroknak is. A komplikáció mentes ellés önmagában is fájdalommal és stresszel jár, ha viszont komplikáció adódik, az anyaállat életébe is kerülhet. Az állatoknál nem okoz pszichés zavarokat, ha nem születnek utódaik. Esetükben a párzás nem a tudatos családtervezés része, sem pedig örömforrás, pusztán a petefészek által termelt hormonok hatásának eredménye. Az utódgondozás pedig arra a hat (8-10) hétre korlátozódik, amíg az utódok önállóvá válnak.
Tévhit:
“Aki szereti az állatát, az nem teszi ki olyan kínzásnak, amilyen az ivartalanítás is.”
Az ivartalanítás altatásban történik, és a műtétet követő fájdalomcsillapítás alapkövetelmény. A műtét okozta kellemetlenség össze sem mérhető az ellés okozta fájdalommal, vagy azokkal a betegségekkel, amelyek a műtét elmaradása esetén alakulhatnak ki.
Tévhit:
“Az ivartalanítás elhízást okoz.”
Nem így van. Elhízást a túltáplálás és a mozgásszegény életmód okoz. Az ivartalanított kutya és macska táplálására is éppúgy oda kell figyelni, mint a nem ivartalanított társaikéra, ezen kívül elegendő aktivitást kell biztosítani a számukra.
Tény:
Egyetlen nem ivartalanított kutya vagy macska szülőpárnak 10 év alatt kevés híján 20 millió (!) utóda születhet.
Évenként kétszeri kölykezéssel, alkalmanként négytagú alommal számolva, valamint feltételezve azt, hogy egyenlő arányban születnek nőstények és hímek, az utódokat sem ivartalanítják és ők is ugyanolyan ütemben szaporodnak tovább.
Tény:
A nem ivartalanított nőstény macskákban és kutyákban idős korban nagy valószínűséggel alakul ki gennyes méhgyulladás vagy emlődaganat. 
A gennyes méhgyulladás sürgős műtéti beavatkozást igényelő, életveszélyes állapot. Sajnos az esetek egy részében már olyan későn ismerik fel a betegséget, hogy a műtét sem mentheti meg az állatot, mert addigra súlyos szövődmény (pl. vese,- májelégtelenség vagy szepszis) alakult ki. Az emlődaganatok csupán elenyésző része jóindulatú. A többség hajlamos távoli áttétek képzésére, elárasztva daganatgócokkal az egész szervezetet. Az említett betegségek általában idősebb korban alakulnak ki, amikor az operáció és az altatás kockázata eleve nagyobb, mint a fiatal, egészséges állatok esetében. Ezek a betegségek megelőzhetőek idejében elvégzett ivartalanítással.
Tény: A magyarországi állatmenhelyek zsúfoltak, az ott lakó állatok többségének esélye sincs arra, hogy valaha is meleg otthona, szerető gazdája legyen.
Ha – nagyon helyesen – otthont adunk közülük egynek, azzal még csak ezen az egye állaton segítettünk. Ha viszont kedvencünket idejében ivartalanítjuk, ezzel nullára csökkentjük annak esélyét, hogy a nálunk született szaporulat is a kóbor, vagy menhelyen tengődő állatok létszámát gyarapítsa. Ezen kívül az a szerető gazdi, aki a kedvencünk kölykeit fogadta volna be, elmehet a menhelyre és megmenthet még egy kilátástalan sorsú állatot az örökbefogadással.
Tévhit:
“Állatorvosom csak azért javasolja az ivartalanítást, mert pénzt akar keresni vele.”
Az ivartalanítás nem csupán egy nyisszantás. A kíméletes altatásnak, az altatás közbeni monitorozásnak, a minőségi varróanyagoknak, eszközöknek, gyógyszereknek, a műtő felszerelésének költségei vannak, amelyeket az állatorvos csak akkor tud biztosítani, ha megfelelő ellenértéket kér a szolgáltatásért. Még ezeket figyelembe véve is a pénztárcája ellen dolgozik az az állatorvos, aki ivartalanítást végez. Hosszú távon ugyanis sokkal több bevételt jelentene számára az ellések levezetése, a született almok egészségügyi ellátása, megelőző vakcinázása.
Tévhit:
“Nem szabad a természet rendjébe beavatkozni azzal, hogy egészséges állatokat megcsonkítunk az ivartalanítással.”
A természet rendjébe már akkor beavatkoztunk, amikor a macskák és kutyák vadon élő őseinek életterét megváltoztattuk. A túlszaporodott kutya- vagy macskapopuláció éhező, kóborló egyedeiért is mi – a társadalom – vagyunk felelősek.
A Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) szakmai indokok alapján támogatja és ajánlja a kedvtelésből tartott kisállatok ivartalanításának elvégzését.
Ehhez kapcsolódóan -megválaszolva egyben a Cerberos Állatvédő Egyesület elnökének konkrét kérdéseit- a MÁOK Szakmai, Továbbképzési és Oktatási Bizottsága készített egy állásfoglalást, amely itt letölthető (pdf formátum).
Az ivartalanítás otpimális időpontjáról itt olvashat.
Állandó ivartalanítási akciókról olvashat a: www.ivartalanitas.hu – oldalon
Csak úgy, mert már kikívánkozott…
https://www.youtube.com/watch?v=BD-aQL2oNtI
Aranyosak a picik, igaz? Tündéri, ahogy szopiznak, ugye? Ezt mi, állatvédők is így gondoljuk. Hogy mégis miért sír akkor az egyik szemünk, mikor a másik nevet?
A szomorú tények és begyöpösödött tévhitek arzenálja következik.
1. A szépséges cicamama árva, állatorvos sosem látta. Az, hogy él és szoptat, hogy a picik jól vannak és jól is lesznek, csak szerencse ill. az állatvédőknek-állatbarátoknak köszönhető.
2. Nem ez az első alom, amit ez az anyamacska lehozott. Vajon hol vannak az előző almok ugyanilyen cuki édi kiscicái? Vajon mindegyikőjüknek van felelősségteljes gazdája? Mi ezt nem hisszük. Sőt, biztos, hogy az 1 éves kort sem érte meg a 90%-uk, és kínok közt pusztultak el.
3. Szülni, szaporodni természetes dolog, mondják sokan. De vajon kell-e ennyi kiscica? Vajon mindegyik kiscica 17-18 évesen fog végső nyugalomra térni felelősségteljes gazdái karjai között? Ha azt válaszolod erre, hogy igen, gondold át, mi alapján mondod ezt. Oszd is meg velünk állatvédelem-forradalmasító meglátásaid, légy szíves!
4. „Egyszer szülnie kell minden állatnak”- terjeng még mindig ez a régi tévhit. Valaki magyarázza már el érvekkel, hogy miért KELL? Mi, állatvédők, felelősségteljes gazdák bizony már az első ivarzás előtt ivartalaníttatjuk cicáinkat, kutyáinkat. Évente több100 ivartalanított állat alapján vett tapasztalatából mondjuk, hogy TELJESEN EGÉSZSÉGESEK, és egyszer sem szültek, nem párosodtak.
5. Az állatok nem emberek. Ez tény. “Meg kell tapasztalnia az anyaságot!” -mondják sokan. Kérdezzük mi, hogy akkor azt is meg kell tapasztaniuk, ahogy elszakítjuk kicsinyeiktől őket, hamár ennyire antropomorfizáljuk házi kedvencünket? E gondolatmenet fonalán továbblépnénk, ha már ennyi emberi érzésekkel és tulajdonságokkal ruházzuk fel kisállatunkat: Azok a kicsinyek nem sérülnek-e, akiket gyerekkorukban elszakítanak testvéreiktől és édesanyjuktól, valamint legtöbbjük édesapa nélkül nő fel? Furán hangzik, de hát próbáljuk követi ezt a fajta logikát. Sőt megfordítva erre a kérdésre is –szintén e logika alapján- keressük a választ: Ha csak az az állat egészséges, aki egyszer szült, akkor az az ember nem egészséges, aki nem szült, nem párosodott? Nem értjük ezt a logikát.
Vagy “kell neki a szex”, ez is egy érv szokott lenni. Tudjátok, hogy az emberen kívül csak néhány állatfaj élvezi a szexet, és ezek között sem a kutya, sem a macska, sem a nyúl, pocok, görény stb nincs?
“Az a természetes, ha szül, ha párzik.” Ez is egy bebetonozott, de érvekkel alá nem támasztott, illogikus kijelentés, amivel gyakran szembesülünk. Vajon aki ezt természetesnek tartja, az az ember azt is természetesnek tartja-e, hogy évente több100 feleslegesen megszületett kisállat hal meg különféle kellemetlen, fájdalmas módokon.
“Az én állatom kicsinyei mind jó helyre kerülnek.” – hallhatjuk gyakran. Valóban tudod ezt? Utánajársz? Honnan tudod? És az ő kicsinyeik is mind-mind? TÉNYLEG?
” Az ivartalanítás drága.” No igen, az állattartás pénzbe kerül. Jé, micsoda újdonság. Felelős állattartás, úgy hívják ezt a dolgot.
Ha tudsz még néhány alaptalan, de annál erősebb tévhitet, itt az idő, írd ki magadból, ne kímélj minket!
És íme, itt van néhány szép kép azoknak, akik ivartalanítás ellenesek. Mert a kutya, a macska háziasított állatok, mi, emberek vagyunk a felelősek értük. Ez a sok-sok szenvedés mind megelőzhető lett volna, és itt jön a rongyosra rágott kulcsszó: IVARTALANÍTÁS
Ezek után remélem mindenki megérti, hogy miért sír az egyik szemünk, mikor ezt a cuki kis videót nézzük. Ha nem érted az összefüggést, gyere önkénteskedni, próbáld ki milyen szembesülni száraz tényekkel, élő állatok szenvedésével, és utána döntsd el, hogy valóban ivartalanítás ellenes vagy-e.