HOGYAN LESZ A MENTETT KUTYA?
HOGYAN LESZ A KUTYA MENTETT?

Kis Magyar Logikai Játék

1. Gyanútlanul közlekedünk, s meglátjuk;
2. Bejelentés érkezik, hogy valaki gyanútlanul közlekedett, meglátta, és fogalma sincs ő mit tehetne;
3. Bejelentés érkezik, hogy valaki gyanútlanul közlekedett,  meglátta, hazavitte, de nem tudja tartani;
4. Bejelentés érkezik, hogy eb valakié, de bántalmazza, nem kell neki, stb.

Magyarul röviden, olyan kutya a mentés tárgya, akire az ember, a kutya hű társának nevezett lény

1. nem vigyáz, aki vele szemben felelőtlen,
2. aki elhagyja, elűzi, kiteszi, bántalmazza.

Mindezen emberi tevékenységek a hatályos magyar Állatvédelmi Törvény értelmében büntetendő cselekedetnek minősülnek. Igen, a puszta „kitevés” is! Még ha „csak” az ajtó elé teszem is ki, még ha pokrócot is teszek alá, de soha többé nem akarok tudni róla és belülről ráfordítom a kulcsot, még ez is kimeríti az „elhagyás” fogalmát és az alábbiak szerint akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Lenne. Egy olyan országban…

Btk. – Állatkínzás
266/B. § (1) Aki

a) … gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annakmaradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza

b) állattartóként, háziasított emlősállatot … elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A büntethetőséghez nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövető cselekménye erre alkalmas legyen.

Na, de vissza ebünkhöz, akiről valahogyan tudomást szereztünk: Sajnos pénz, lehetőség, hely híján már itt el kell induljon egy közös gondolkodás: milyen állapotban van, valóban életveszélyben van-e, ha talált, megtalálója tudja-e tartani, vagy sürgősen el kell hozni, együttműködő-e, kiszolgáltatott kölyök, megellett szuka, csont sovány, akinek jártányi ereje sincs már, balesetes, súlyosan sérült, vagy esetleg a saját gazdája akar szabadulni tőle de azonnal…

A. hajlandó-e még pár hetet adni neki a megtaláló, míg előkerül a gazda
B. vagy azonnal mennie kell a kutyának
C. vagy mondjuk 5-8 év együttélés, szolgálat után azonnal altatni akarja, vagy ha nem ugrunk azonnal, képes a mezőn kikötni, szélnek ereszteni …

Sajnos általában a helyes válasz a B., vagy C., azaz azonnal, munkát, családot otthagyva rohanjunk, különben a kutya sorsa… No komment.

Tehát így lett egy új kutyánk, nevezzük egyszerűen Nokedlinek.
Innen a történet ismét több szálon futhat:
1. Nokedli kicsike, fiatal, helyes, békés és jó állapotban van
2. Nokedli nagy, öreg, morgós és sérült, beteg
3. Nokedli bár kicsi, helyes, de sérült, beteg… stb. nem untatjuk a kedves olvasót az élet ihlette összes  lehetséges variációval.

Nyilván a fentieknek megfelelően Nokedlit
1. karanténba dugjuk
2. zokogva rohanunk vele az első klinikára
3. valaki közülünk hazaviszi sokadik ebnek
4. valaki a segítőink közül hazaviszi sokadik ebnek
5. és ez a leggyakoribb: menhely híján elkezdjük egy vagyonért panzióztatni, hisz már minden sarokban, fiókban, kertrészletben és szobában kutya van.

Vegyünk a továbbiakban alapul egy „hétköznapi, átlagos” mentést, amikor nem 3 sebész szereli össze a kutyát. A kutyamentés józanul, megfelelő szakmai protokoll mentén, bizonyos színvonal mellett nagyon költséges. Ezért van szükségünk támogatásra. A közhiedelemmel ellentétben:
1. az Állam, vagy Valakik, vagy azok az izé, az Állatvédősök, vagy a Jóisten nem ad pénzt
2. senki nem ad pénzt, nem kapunk fizetést, sőt, mi adjuk be a családi kosztpénzből a kutya SOS ellátására szükséges összeget. Mi, magánemberek.

Nekünk sincs pénztermő fánk! Viszont hiszünk a civil összefogásban! Hiszünk abban, hogy életünk egyik célja a rászorulók segítése. Bennünk ez a közös. Ők, a teljesen kiszolgáltatott szerencsétlen kutyák.

Te talán minden hónapban akár csak egyszer, de meglátogatsz egy idős, magányos embert egy otthonban. Te talán, ha csak párszor is, de játékokat gyűjtesz szegény gyerekeknek. Talán mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű emberek esélyegyenlőségéért küzdesz. Esetleg véded a kihalóban lévő erdei prüttyenő pipitért.
Beteg gyerekeket szórakoztatsz meséiddel egy kórházban. Talán sérült madarakat istápolsz. Lehet, hogy a műemlékeket véded. Igaz? De teszel valamit, hogy világunk élhetőbb legyen.
Mi arra esküdtünk fel, hogy az ember Társát, a tökéletesen kiszolgáltatott, érezni, emlékezni, szenvedni és örülni képes, intelligens Kutyát mentjük az ember rettenete elől. Arra esküdtünk fel, hogy legjobb tudásunk szerint Őt segítjük. Hiszünk abban, hogy ha minden felelős felnőtt ember önnön boldogulásán túl tesz valamit, bármit, bármily kicsinységet is, akár csak egy hónapban egyszer is, amivel másokat, segítségre szorulókat megsegít, és világunk jobb, élhetőbb lesz. A nullához képest pont ezzel a kicsivel lesz több benne a jobb. És tudod, ha mindenki csak egy kicsit is, de tesz, sok kicsi…közhely? Mi a szerencsétlen sorsú kutyák mentéséért dolgozunk civil, kistérségi összefogás keretében, magánemberként, saját pénzünkből és kis részben adományokból 2006 óta. Időről időre azonban segítséget vagyunk kénytelenek kérni másoktól is.

Van tehát egy balesetes Nokedlink. Nokedli esetében tehát a telefonos egyeztetéseket magántelefonról intéztük – mint sok más állatvédő. Nem a legjelentősebb tétel, de sok kutya, sok telefon, sok pénz. Ezután valahogy szerveztünk fuvart. Aminek a költségét valaki felvállalta. Sokszor ez a legnehezebb, nagyon kellene segítség. Fuvar = benzin = pénz.
Első utunk Nokedlivel állatorvoshoz vezet:
A. sérülés, törésgyanú, sokkos állapot, stb. – röntgen, ultrahang, kivizsgálás – 15-20. 000 Ft körüli összeg alsó hangon
B. alap kivizsgálás – láz, szemek, fülek, nemi szervek, belső szervek, paraziták, chip leolvasás, stb. – még kedvezményt nyújtó partner állatorvosnál is kb. 10. 000 Ft körüli összeg
C. életmentő műtét – általában törés, belső zúzódás – alaphangon 30-50. 000 Ft
Féreghajtás, külső-, belső parazitamentesítés, kombinált oltás (majd a későbbiekben veszettség oltás az oltási programban). Chipet még nem kapott. Az esetleges vérteszt laborköltségeit (máj-, vese funkció, stb.), vagy bőrkaparék (rüh, atka, stb.) vizsgálat költségeit sem számoltuk (kb. 5-6. 000 Ft)
Irány a karantén. Napi 1000 Ft-tal kell minimum számolni.
Így
1 kutya / nap 1. 000 Ft,
1 kutya / 10 nap 10. 000 Ft,
4 kutya / 10 nap… Karantén után, közben is, ha kezelni kell, fuvarok orvoshoz, panzióba, gazdajelölthöz (minden esetben személyesen visszük el a kutyát leendő gazdájához és közösen felmérjük az adott jelölt, az adott hely és adott kutyafajta kompatibilitását.)
Minden megfelelő korú és állapotú kutyát ivartalanítva adunk örökbe!
A betegségek (nőgyógyászati problémák, prosztata problémák, rák), sok esetben viselkedési problémák (kanoknál leginkább, dominancia problémák, túlzott szexuális érzékenység, tüzelési időszakban kezelhetetlen, szökős kanok, stb.) valamint a nem kívánt szaporulat megelőzése szempontjából is nagyon fontosnak tartjuk. A témában rengeteget lehet olvasni az Interneten, a mi honlapunkon is, sok tévhitet, régi, már meghaladott nézetet lehet és kell eloszlatni az állatorvosok segítségével („a szukának szülnie kell”, „hagy élvezze ki a szexet”, „el fog hízni tőle”, stb. és hasonló sületlenségek).  Az ivartalanítás költségével is számolnunk kell: az altatás módjától, az altatáshoz szükséges szer mennyiségétől függően, ez viszont a kutya méretétől függ, kan avagy szuka, stb., ezek mind befolyásolják az összeget, de kb. 12-20. 000 Ft körül lehet. Ha komplikáció lép fel, ha a kutyában belül már valami kialakult betegséget, rákot, cisztát, stb. találnak, ez lehet több is.
Ha ebünk beteg is, ha gyógyszeres kúrára kényszerül (szájon át, vagy bőr-szőr kezelésre van szüksége) pl. az további kb. 10. 000 Ft-ot jelent.
Nokedli tehát ha balesetes, ahogy nevet kapott tőlünk és csapatunk védence lett, induló kis pakkjával kb. 50 – 60. 000 Ft költséget jelent számunkra.
1  Nokedli / 1 x 50-60. 000 Ft
2  Nokedli / 2 x 50-60. 000 Ft
3  Nokedli / … Stb.
Meséljünk arról, amikor 6-10 fős almokat találunk, az milyen költséggel jár? Az egyszerre 6-10 x 1 fő Nokedli… Mindez alaphangon, átlagolva. De minden kutya más, minden eset egyedi. Rozécska csípőműtétei pl. közelítenek a 200. 000 Ft-os összeghez. Bársony lábfixátora 70. 000 Ft volt. Dolly mamó emlődaganat, méhműtétje 55. 000 Ft, és sorolhatnánk.

Iszonyú nehéz és lehetetlen kitenni a Megtelt táblát…
Azért, mert ŐK TELJESEN KISZOLGÁLTATOTTAK.

Minden egyes szerencsétlen, rászoruló, a segítségünkre váró kutya vállalásánál döntenünk kell arról, vajon elő tudjuk-e teremteni, többnyire saját zsebből – de persze segítőink adományaiból is -, maroknyi csapatként, hétköznapi, mezei, családos emberekként a pénzt a kutya, azaz Nokedli gazdára találásáig. Ezt csak azért hangsúlyozzuk, mert sokan azt hiszik, állatot védeni, kutyát menteni valami jogosítványhoz kötött dolog, az valami külön, megfizetett szakma, egy külön, zárt kaszt… Holott egyszerűen magán emberek civil összefogása. Szív, lélek, akarat kell hozzá és pénz. Nem felhatalmazás. Ha pedig Öreg Nokedliről van szó, idősecskén, betegecskén akár hónapokig, évekig is várhatjuk azt a gazdit… Ha mindezt panzióban tesszük, az annyiszor 1. 000 Ft / nap… Viszont Öreg Nokedli él! Esélyt kap, boldog, olajos tekintettel minket hisz gazdájának, csóvál, boldogan autókázik örökbefogadó napról örökbefogadó napra velünk, és ilyenkor fütyülünk mindenre, tényleg, nem túlzás: szívünkben ilyenkor tompa sajgás.
Ezért érdemes küzdeni: a kezünkbe kerül a mentése előtti borzasztó képe, azon a fakó, megtört tekintet, a csont sovány test, a kopott, fakó szőr, ilyenkor újra végiggondoljuk, min mehetett át, mit szenvedhetett szerencsétlen állat viszont előttünk egy bizakodó, nekünk is erőt adó életerős kutya, aki élni akar,  szerető gazdát akar.

Kérünk segíts Te is a mentésükben!

1%-os adószámunk: 18001044-1-13

Köszönjük!

Pilis-Budai Kutyamentők Közhasznú Egyesülete

 

 

 

Mi a dolga az Állatvédőnek?

(Forrás: www.minimenhely.hu)

Mai találós kérdésünk: mi az állatvédelemben tevékenykedők kedvenc mondata? Várjunk csak, nem jó a kérdésfeltevés, mert erre mondjuk lehetne az a válasz, hogy: „sikerült kutyát választanom, azt a félszeműt kérem, a háromlábút és vinném a 12 éveset is!”

Ellenben, ha így kérdezem: mi az állatvédelemben dolgozók „kedvenc” mondata? Nos, igen, így már más a helyzet… Mindenkinek más az érzékeny pontja, de a „maguknak ez a dolguk”, „magukat ezért fizetik”, „akkor mégis minek vannak maguk” típusú mondatok számtalan változatát hallva, nehéz sokadszor is nyugodtan és higgadtan megválaszolni a kérdést.

Minden sarkítás nélkül is kijelenthetjük, hogy az ehhez hasonló megjegyzések naponta hangzanak el, akár telefonon, akár személyesen, de elég, ha csak a közösségi oldal egy-egy posztja alatt felsorakozó kommenteket átolvassuk. Sajnos gyakori a támadó felhang is, sokan lesznek csalódottak, frusztráltak, dühösek, ha nem kapják meg pontosan azt, amit elvárnak. Ha nem azt a választ kapják, amit hallani szeretnének. Nekünk pedig rosszul esik a felháborodottság, hiszen igyekszünk a maximumot nyújtani, lehetőségeink határait feszegetve.

Ez egy roppant kényes téma. De nem szabad, hogy tabu téma legyen, hiszen a konfliktusok leggyakoribb oka a tájékozatlanság, az információhiány. Bár már sokszor és sok helyen elhangzott, ezzel a kis irománnyal mégis szeretnénk eloszlatni néhány tévhitet és kicsit összefoglalni azt, hogy milyen okok állnak a háttérben, amikor őszinte sajnálattal ugyan, de nemet KELL mondanunk.

Az leggyakoribb tévhit az, hogy a menhelyek fizetett állatleadó telepek. Az államilag finanszírozott és állami fenntartásban működő gyepmesteri telepek feladata a területi illetékességükhöz tartozó állatok bevétele, begyűjtése. A hangsúly a feladaton van, de még ők sem bírják a mennyiséget! A kóbor állatok, a nem kívánt szaporulatok, a megunt idősödő, beteg kutyák és macskák olyan létszámot alkotnak, hogy ideális megoldás jelenleg nincs. Még ha magamra is vonom az istenek haragját, akkor is kijelentem: aki egy ilyen telepre leadja a saját állatát, az megérdemel jó pár álmatlan éjszakát! Lehet szépíteni, lehet szépelegni, mindig vannak kivételek és mindig vannak extrém esetek. De ne tévedjünk: a törvény szellemében ezeken a telepeken 14 nap elteltével helyhiány esetén altathatóak az állatok. És ennek megfelelően az állatok számára kialakított helyek és körülmények nem egy ötcsillagos szálloda színvonalát tükrözik.

Bár szerencsére sok helyen tapasztalható pozitív változás, lassú átalakulás, humánusabb szemlélet, a gyepmesteri telepek mégiscsak egyenlők a korábbi sintértelepekkel, és a sintér szónak nem véletlenül van nagyon negatív felhangja a köznyelvben. Ez egy állás, nem pedig egy hivatás. Egy szakma, nem pedig szenvedély. Mondhatjuk, hogy aki nem szereti az embereket, az ne menjen, mondjuk orvosnak. Nos, ha ez így lenne, akkor szerintem senki nem panaszkodna annyit az egészségügyi ellátásra…

Mi a helyzet akkor a menhelyekkel? Mi a különbség, egyáltalán van különbség? Van bizony! Ha már a piszkos anyagiakat említettük, akkor a leggyakorlatiasabb különbség az, hogy a menhelyek semmiféle állami támogatásban nem részesülnek! Ezzel a „magukat minek fizetik” kérdést ki is pipálhatjuk, ugyanis minket sajnos semmiért nem fizetnek, már ami az állatvédelmi tevékenységet illeti.
A menhelyeket alapítványok, nonprofit szervezetek tartják fent, akik kizárólag a civil támogatásokból finanszírozzák a tevékenységüket. Magánemberektől, cégektől, társszervezetektől érkezett felajánlások járulnak hozzá a menhelyek mindennapos fenntartásához. Bárki, aki úgy dönt, hogy egy-egy konkrét mentésre, projektre áldoz, akár anyagi, akár tárgyi adomány formájában, az közvetetten részt vesz a menhely működési kereteinek előteremtésében. Ha már a saját házunk táján söprögetünk, a Noé részére érkező támogatás legnagyobb részét az adózók által felajánlott egy százalék teszi ki. Ez sosem titok, minden évben közzétesszük a pontos számokat. A beérkezett pénz nagy összegnek tűnhet, és ha mondjuk tíz kutyát kéne belőle ellátni, akkor arra is telne, hogy miközben César Millán személyesen suttog esti mesét mindegyiküknek, még a fülüket is kipucolja saját kezűleg.

Aki járt már a Noén, vagy akár csak olvasott az állatotthonról, tudja, hogy itt közel ezer állat ellátásáról van szó. Ráadásul nem csupán kutyákról és macskákról, hanem sokféle egyéb állatról, mind különböző tartási igényekkel. Az összes állat rendszeres orvosi ellátásban részesül, sok állat rossz tartási körülmények közül, betegen kerül hozzánk és magas a balesetesek száma is. A Noé helyhiány miatt nem altat. Így aztán olyan feltételeket kell teremteni, hogy az állatok egy része végleges otthonra találhasson a menhelyen. Mindezt figyelembe véve talán nem is annyira nehéz elképzelni, hogy az adózók által felajánlott egy százalék az éves működési költségnek csupán a felét fedezi.

Bár igazán impozáns területen fekszik az Állatotthon, a befogadott állatok száma is impozáns. Ráadásul nagyon sok kutya és a gondozásunkban lévő macskák nagy része ideiglenes befogadók otthonában várja a gazdisodást. Az első és legfontosabb mindig a biztonság, a már gondozásunkban lévő és a frissen bekerülő állatok biztonsága, egészségvédelme, megfelelő körülményeinek megteremtése. Ezt viszont sajnos csak és kizárólag akkor lehet megvalósítani ha, megszabjuk a korlátokat.

Mik ezek a korlátok, mik azok a tényezők, amik megakadályozzák, hogy bármikor, bármennyi állatot azonnal fogadni tudjunk?

A legfontosabb a hely, mert akármennyire is nagy területen fekszik az állatotthon, az újszülött, még szopós kiscicákat nem tanácsos a vak lovak legelőjén szabadon engedni. A balesetes, nyílt töréssel bekerült kutyát sem igazán szoktuk a disznók között elhelyezni, az elárvult süni pedig nem biztos, hogy örülne egy polcnak a hűtőszekrényben… Viccet félretéve, a frissen bekerült állatok karanténozása egy olyan követelmény, amiből nem engedhetünk. Egyetlen kivétel sok áldozatot vonhat maga után, hosszú időre ellehetetlenítené a meglévő állatok biztonságos elhelyezését is, nemhogy az újak fogadását.

Aztán bizony megint ott van a fránya pénz kérdése. Az állatorvosi ellátás, az oltások, a chip, az ivartalanítás, a betegségek, balesetek kezelése, a rehabilitáció. Aki volt már saját állattal állatorvosnál, tudja, hogy milyen összegekről beszélhetünk, csupán egy egészséges állat oltása esetében is.

És végül az idő. Szintén mindig kevés van belőle. A NOÉ szerencsés helyzetben van, mert van néhány főállású dolgozója. De sajnos ez édeskevés, az önkéntesek segítsége pedig nélkülözhetetlen. És akkor itt vissza is kanyarodnék a legelejére. Azokhoz, akik a telefonvonal, az internet másik végén rendszeresen megkapják a „maguknak ez a dolguk” dorgálást. Ők azok az önkéntesek, akiknek nem ez a dolguk.
Akiknek a „fizetségét” kutyanyálban, macskaszőrben, esetleg lócitromban mérik. És vannak olyan fanatikusok, hogy még örülnek is neki! Szívvel-lélekkel csinálják, számukra ez tényleg szenvedély, hivatás. Az állatvédelemre a szabadidejüket áldozzák, de nekik is van munkahelyük, családjuk, otthoni teendőik. Lehetnek betegek, fáradtak, amikor senki nem helyettesíti őket.

Az eddig leírtak minden állatvédő szervezetre, menhelyre vonatkoznak. Vannak jobb és rosszabb helyzetben lévők, csodát tenni azonban egyikük sem tud. Így mielőtt legközelebb felháborodottan leírod azt, hogy „egy csomószor telefonáltam, de senki nem segít, mégis mit kéne csinálnom???”, akkor gondold végig azt, hogy kiknek teszel szemrehányást. Az állatvédelemnek kicsiny országunkban nincs gazdája. Ez senkinek sem dolga, mégis mindannyiunk közös felelőssége. Senki nem lesz hős attól, hogy összeszedi az elárvult kiskutyát, a kidobott kismacskát, hazaviszi, ápolja, gazdát keres neki. Ha te nem segítesz, más sem fog tudni. Ha te vagy ott éppen, neked kell segítened. Nem lehet a megoldást mindig mástól várni. A más, a menhely, az alapítvány, ha tud, segít. Ha nemet mond, annak oka van, nyomós oka. Nem leszel hős, ha nem hagyod magára a védtelent. EMBER leszel.